Szabó Dezső
A tudomány bármelyik ágával, gondolkodásmóddal, irodalommal vagy más témával foglalkozunk Európában, a gyökerek visszanyúlnak az ógörög antik korszakba. A különös, furcsa, vagy esetleg találóbban nevezhető halálesetek története sem kezdődhet Empedoklész mellőzésével.
Az i. e. az ötödik század elején élt orvos, természettudós, filozófus istenné válásának bizonyításául az Etna kráterébe vetette magát. Sorsa meghatározóan hatott Hegel, Goethe, Schiller kortársára, Friedrich Hölderlinre, a német romantikus költészet első nemzedékének kiváló lírikusára. A teljesen emberi szabadságot, a végtelennel való harmonikus egyesülést kutató Hörderlin eszményképeként ábrázolta Empedoklészt. Sorsát és halálát egy földretermett, mindenki által elhagyott halandóként értelmezte, akit nem értettek meg az emberek, s akire lesújtanak az istenek, mert közéjük álmodta magát.
A 16. században élt Tycho Brahe dán nemes, csillagász, matematikus vesztét az illemszabályok szigorú betartása okozta. A bőséges vacsora alatt és után vedelte a bort. Tapintatlanságnak vélte, ha felkel, és otthagyja a társaságot, s nem könnyített szervezetén. A féktelen tivornya után vizelési gondok gyötörték, s húgyhólyaggyulladásban hunyt el.
Az előbbiekhez hasonló sorscsapás érte a 18. században Adolf Frigyes svéd királyt. Egy ültében három tányér levest, langusztát, kaviárt, füstölt heringet, savanyított káposztát, marcipánnal töltött kitolófánkot és más ínyencséget habzsolt, amelyet bőségesen megöntözött pezsgővel. A dáridó után ágynak dőlt, s gutaütés végzett vele.
Clement Vallandigham amerikai ellentmondásos politikus, sikeres ügyvéd utolsó ragyogó győzelmét nem élte túl. Gyilkossággal vádolt személy védelmét látta el 1871-ben. Azzal érvelt, hogy baleset történt, az áldozat akkor vesztette életét, amikor zsebéből előrántotta pisztolyát. Vallandigham az esküdtszék meggyőzése céljából letérdelt, elővette az üresnek hitt revolverét. A csőre töltött fegyver azonban elsült, az ügyvéd a helyszínen kiszenvedett, ügyfele azonban szabad emberként távozhatott a tárgyalóteremből.
Sem méreg, sem golyó, sem a kemény botütések nem végeztek Raszputyin orosz szerzetessel, aki életének utolsó éveiben nagy befolyást gyakorolt a cári családra és egyetlen fiukra, a beteg Alekszej cárevicsre, aki vérzékenységben szenvedett. Befolyását azzal alapozta meg, hogy tünetileg kezelni tudta e végzetes kórt. Az udvarban a nők varázslatos erőt tulajdonítottak neki különös szexuális vonzóereje miatt. Rajongótábor vette körül, mágikus szertartásoknak titulált orgiákat szervezett. Az általa bűnösnek talált nőket úgy szabadította meg a gonosztól, hogy miközben ütötte, verte testüket, magáévá is tette őket. Juszupov herceg 1916 decemberében meghívta palotájába azzal az ürüggyel, hogy Szentpétervár legszebb nője látni kívánja. Ciánnal mérgezett borral itatták, de amikor a herceg észrevette, hogy az nem használ, rálőtt. A kalandor kivánszorgott az udvarra, ahol a szintén a halálát kívánó Pavlovics nagyherceg rálőtt, majd a politikus Puriskeviccsel együtt botokkal rontottak rá, végül a folyóba vetették. A boncolás vizet mutatott ki tüdejében, tehát még a vízbe dobásakor élt.
Steve Irwin ausztrál természettudóst és televíziós személyiséget – ismertebb nevén Krokodilvadászt – 2006 szeptemberében Low Isles partjainál, víz alatti forgatás közben egy tüskés rája támadta meg. Bal mellkasán érte a sérülés, amely a halálát okozta. Életében keményen bírálták amiatt, hogy 2003-ban, miközben egy krokodilt etetett, felelőtlenül néhány hónapos fiát tartotta a másik kezében.
A végzet útját követve keresztül-kasul bebarangolva a világot, horgonyozzunk le Magyarországon. Korszakában az egyik legnagyobb hatású közírójának, Szabó Dezsőnek ellentmondásos alakját, szerepét örökítette meg Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regényében. Maró gúnnyal hősének alkotásait olyan magyarosan készített paprikáshoz hasonlította, amelybe francia illatszerből egy cseppnyit kevertek.
Hívei, tanítványai emlékirataikban azt írták, hogy Budapest ostroma idején Szabó Dezső végelgyengülésben hunyt el. Valójában éhen halt, noha annyi élelmiszert halmozott fel, hogy megóvhatta volna szervezetét és életét. Még súlyosabb helyzettől, életkörülménytől tartott, ezért nem nyúlt tartalékához.
Szabó Dezső cselekedeteit, szerepét, műveit annyi legenda övezi, s ezért miért zárnánk ki, hogy az előbbi is egy a sok közül.
