2025. február 5., szerda
CÍMLAPTÖRTÉNET

A világ harmada húsz év alatt

A szabadkai dr. Czékus Borisz utazás iránti szenvedélye a mai napig töretlen

San Marino, Franciaország, Oroszország, Finnország, Spanyolország, Kenya, Tanzánia, Jordánia, Azerbajdzsán, Kazahsztán – csak tíz ország az ötvennyolcból, ahol a szabadkai dr. Czékus Borisz csaknem húsz év alatt megfordult. Mindezt úgy, hogy közben munkaviszonyban van. A világ, a különböző kultúrák, a történelmi jelentőségű létesítmények és természeti ritkaságok felfedezése az élete és hobbija, ezért képes úgy szervezni a pénzügyeit és az idejét, hogy ezt igen komolyan űzhesse. Eddig 58 országban és 67 reptéren járt, több tízezer kilométert tett meg vízen, levegőben és szárazföldön. Mintegy 55 ország papírpénzével és körülbelül 340 különböző városból hozott bögrével büszkélkedhet. A rekordja 7 ország érintése volt huszonnégy óra alatt. Szerencsére kalandjait, módszereit nem titkolja, sőt mi több, követőinek folyamatosan beszámol az újabbnál-újabb, eseménydús útjairól nemcsak Facebook-oldalán, de e mellékletben is, melybe már 2015 óta aktívan és lelkesen küldi úti beszámolóit. Mivel éppen a mai napon jelenik meg a 200. írása, ennek apropóján készítettünk vele interjút az elmúlt húsz év legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb történéseiről, a kezdetekről és a jövőbeli tervekről.

Élményeket gyűjtesz és járod a világot. Mégis mi váltotta ki belőled az utazás iránti hatalmas szeretetet?

– A taizéi nyarakkal kezdődött minden a 2000-res évek elején. Többször voltam a burgundiai kis faluban a nyári ökumenikus találkozókon és az újévvárásokon minden évben más-más európai nagyvárosban. Egy idő után ráuntam, hogy folyamatosan ugyanazokat az országokat látom, ezért 2006 táján a fejembe vettem, hogy a továbbiakban inkább egyedül fedezem fel a világot. A legelső kiszemelt úti célom Milánó volt. Vettem repülőjegyet, foglaltam szállást, megnéztem a menetrendeket és hogy miket kell megtekinteni. Olaszország a mai napig közel áll a szívemhez, előszeretettel járok vissza, habár nem szoktam ugyanoda még egyszer visszatérni. Az első felfedezés az igazi. Az utazás iránti szenvedélyem az ajándéktárgyak gyűjtésével fokozódott. Az évek alatt, egy-egy utazást követően valamilyen tárgy mindig felkerült a polcra. Ezen ajándékok tömkelegét látva tudatosult bennem, hogy már számos helyen megfordultam, ami aztán egyre nagyobb motivációt adott ahhoz, hogy még több országot felfedezzek. Beindult az adrenalin, ami fűt azóta is. Ezután már csak bögréket hoztam, amelyekből mára már több mint 300 darab ékesíti az otthonomat.

Mit nézel meg szívesen egy-egy országban?

– Főleg a városokra összpontosítok. Az épületek, templomok, főterek, történelmi jelentőségű helyek, szobrok nyűgöznek le a legjobban. Ugyanakkor szeretek mindenütt leülni egy padra, és meglesni, hogyan ébred a város.

Utazásaid könyv formájában is megjelentek.

– Eddig két kiadványom jelent meg Járom az utam címmel, melyekben 50–50 európai várost ismerhetnek meg az olvasók az én szemszögemből. A harmadik kötet anyaga is várja a tördelést. Az olvasmányok e-könyv formátumban egyébként a Magyar Szó webshopjában ingyenesen letölthetők.

Milyen szempontok alapján választasz úti célt, s hogyan tudod mindezt finanszírozni? Hogyan jut időd az utazásra?

– Próbálom kihozni a legtöbbet, felhasználva a hétvégéket és az állami ünnepnapokat, ugyanakkor a teljes szabadságom külföldön töltöm. Az úti célom kiválasztása a repülőjegy árától függ. Eddig oda mentem, ahova olcsón el tudtam jutni, onnan pedig vonattal tovább. Két-három hetente ránézek a Ryanair és a Wizz Air légitársaságok weboldalára, és ha találok jegyet megfizethető áron, azonnal megveszem, aztán kikombinálom a napokat. Általában februárban és novemberben érdemes utazni. Sokat lehet a szálláson spórolni. Kizárólag a Booking.com-on foglalok szálláshelyet, és általában sokágyas szobában térek nyugovóra. Mindig csak egy kis hátizsákot viszek magammal, ami benne van a repülőjegy árában. Transzfer tekintetében érdemes a tömegközlekedést választani. Egyes városokban nem nagyok a távolságok a látnivalók között, így gyalogosan is sok mindent fel lehet fedezni, sok-sok pénzt megtakarítva. Nagy felkészültséggel indulok egy-egy útra. Fontos, hogy még indulás előtt utánajárjunk, hogy hogyan tudunk minél kevesebb pénzből minél többet látni. Általában egyedül járom a világot, hiszen így szabadabban mozoghatok. Igaz, így magamra vagyok utalva és csak magamra számíthatok, de sosem úgy indulok el, hogy valami probléma vagy baj lesz. Eddig mindenhonnan épségben értem haza.

A húsz év alatt jártál Európában, Ázsiában és Afrikában is. Mesélj egy kicsit egy-egy ország, város különlegességeiről.

– Üzbegisztánban a dinnye formájú kupolás épületek ragadtak meg, Törökországban a bazárok. Grúziában akár a piacon is jól tudsz lakni, annyit kínálgatnak. Ezek szegény országok, de az emberek nagyon barátságosak. Kuvait Államban jólétben él minden lakos. Marokkóban a hatalmas piacterek nyűgöztek le. Ott ittam életemben először csigából teát. Kirgizisztánban ló végbelébe töltött kolbászt kóstoltam. Arrafelé ez a specialitás a kumisz mellett. Az elmúlt húsz évben szinte minden évben jártam Olaszországban, ahol a történelem, a dómok, a korzók és sikátorok, az ezeréves főterek kápráztatnak el. Nagyon tetszik ugyanakkor Bosznia-Hercegovina is, ahol rendkívül békések és nyugodtak az emberek. Felkerestem Petrát, sétáltam a Selyemút egy szakaszán, voltam Auschwitzban, Csernobilban, a Kilimandzsárónál, láttam Azerbajdzsán állandóan lángoló gázmezőit, banánültetvényeken csemegéztem, lebegtem a Holt-tengeren, végigjártam a Via Dolorosát Jeruzsálemben, megtettem a Camino egy szakaszát, felfedeztem Pompeii elveszett városát, dideregtem az Etnán és a Vezúvon. A legtöbb időt eddig Olaszországban töltöttem, a legtávolabbi utam Tanzániába vezetett. A koronavírus-járvány alatt körbejártam Szerbiát is. A legolcsóbb repjegyért 5 eurót adtam (Berlinből Nišbe), de több alkalommal is találtam 10–12 euróért jegyet Olaszországba. Elmentem reggel, fagyiztam, este pedig jöttem haza.

Mit adott neked a húsz évnyi utazás?

– Olyan helyekre jutottam el, amelyekről életemben nem is álmodtam. Olyan tapasztalatokat és élményeket gyűjtöttem össze, olyan dolgokat láttam, amiket el sem tudtam volna képzelni. Új világok nyíltak meg előttem megannyi perspektívából. Sok olyan embert ismerek, akiknél Horgosnál befejeződik a világ, arra jöttem rá azonban, hogy a világ valójában Röszkénél kezdődik.

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Dr. Czékus Borisz (Molnár Edvárd felvétele)