Beleteszi a tölcsérbe, a vásárló felé nyújtja, majd hirtelen leejti, aztán elkapja, megfordítja, újra a tölcsérbe helyezi, odanyújtja, majd kiveszi a kezéből, csak az üres tölcsér marad benne, megint a kezébe adja, újra úgy tesz, mintha leejtené, elkapja, beleteszi, kiveszi, majd amikor a szerencsétlen vásárló már szinte azt sem tudja, mi történik körülötte, odaadja neki, és mindketten jót nevetnek a mindössze néhány pillanat alatt lejátszódó történeten. Az attrakció, amelyről már az elmúlt évek során is számos videót láthattunk a különféle videómegosztó oldalakon, elsősorban a törökországi fagylaltárusok sajátja, ám minden bizonnyal másutt is szívesen élnek vele, ugyanis általában kiváló turistacsalogatónak számít. Hacsak nem atipikus turistával találkozik az árus, olyannal, amilyen mások mellett jómagam is vagyok, aki – mivel nem akarta kitenni magát efféle tortúráknak – már akkor eldöntötte, ő bizony nem kóstolja meg az egyébként roppant szimpatikus árusok által kínált édességet, amikor először látott élőben ilyen produkciót valamelyik törökországi nyaralása alkalmával, és olyannyira eltökélt volt ebbéli szándékában, hogy inkább a társaságában lévőkkel is elhitette, az a fagyi bizony kecsketejből készült, nem érdemes próbálkozni vele, jobban járnak, ha keresnek egy cukrászdát, ahol hagyományos módon kínált, hagyományos ízű és összetételű fagylaltokat fogyaszthatnak.
Kétségtelen, hogy a jó idő beköszöntével szinte mindannyiunk életében előtérbe kerül kedvenc hűsítő édességünk, a fagylalt, hiszen annak ellenére, hogy sokan akár télen is szívesen fogyasztjuk, igaz, akkor inkább a boltokban kapható, dobozos fajtákat, amelyekből ma már szintén végtelen a kínálat, az igazi szezonja mégiscsak a nyár a fagyizásnak, mondhatnánk, ez az az időszak, amikor elszabadul a pokol, hiszen ilyenkor aztán olyan sokrétű és szerteágazó kínálattal találjuk szemben magunkat, amit ember legyen a talpán, aki végig tud kóstolni. Igaz, nem is mindenki híve a kísérletezésnek, sem a fajtákat, sem az ízeket illetően. Van, aki mindig ugyanazokra az ízekre, illetve ugyanazokra a klasszikus kombinációkra esküszik, ugyanakkor akad, aki az újdonságokra, az igazi különlegességekre vágyik, amely igényeket a fagylaltkészítők világszerte igyekeznek is kielégíteni. Az persze, hogy mindezt milyen határokon belül teszik meg, már más kérdés, hiszen azért vannak olyan ízkombinációk, amelyek első hallásra nem tűnnek sem étvágy-, sem bizalomgerjesztőknek.
A minap az egyik internetes portál a legdrágább fagylaltkülönlegességekről készített összeállítást, amelyet olvasva a kóstolásuk nélkül is meghűlt bennünk a vér. Kiderült, hogy az egyik dubaji kávézó fagylaltja, amit madagaszkári vaníliával ízesítenek, illetve 23 karátos aranylevelekkel díszítenek, ugyanakkor sáfrányt és fekete szarvasgombát is tartalmaz, potom 817 dollárba kerül. Az egyik chicagói étterem különleges konyakkal ízesített vanília- és csokoládéfagylaltot tartalmazó kelyhe pedig, amit aranyporral és 24 karátos aranylevéllel díszítenek, mintegy 1000 dollárért kapható. Hasonló áron vesztegetik New Yorkban a világ legcsillogóbb fagylaltjaként kínált édességkölteményt is, amit állítólag már 48 órával korábban meg kell rendelni. A kehely három gombóc tahiti vaníliafagylaltból készül, amit szintén madagaszkári vaníliával ízesítenek, és ehető aranylevéllel díszítenek. A világ legdrágább fagylaltja pedig Japánban kapható, az alapja kétféle sajtból, tojássárgájából, tejből, illetve szakéseprőből készül, a tetejére pedig szarvasgombaolaj, fehér szarvasgomba, parmezánreszelék, valamint aranyforgács kerül. Adagját 6600 dollárért kínálják, az árba azonban egy különleges, fából készült kanál is beletartozik.
Mindez persze még nem minden, hiszen a fagylaltkészítők fantáziája és kreativitása nem ismer határokat. Az ún. Frozen Chocolate Haute nevű édesség kakaóját tejszínhabbal, tejjel, valamint szarvasgombával keverik össze, majd a belsejébe ötgrammnyi aranyat rejtenek. A fagylaltot egy ritka aranyból készült exkluzív kehelyben, aranykanállal szolgálják fel. A kehely ára 25 ezer dollár, amihez jár egy 18 karátos arany karkötő is. Mégsem ez a legdrágább fagylalthely, hanem egy másik, amit állítólag jótékonysági céllal alkottak meg. Az Absurdity kehely ára 60 ezer dollár, és kizárólag Tanzániában lehet megrendelni és elfogyasztani. A desszerttel a vevő valójában egy élménycsomagot vásárol meg, amibe egy ötcsillagos szállodában biztosított szoba, valamint a Kilimandzsáróra szervezett túra is beletartozik.
Bár a Kilimandzsáróra jómagam is szívesen elmennék, igaz, nem két-három ház áráért, hanem szerényebben, ám azt hiszem, a fagylaltokat illetően mégiscsak maradok a jól bevált ízeknél, gyermekkorom kedvenceinél, mert számomra még ma is azok a legkedvesebbek, és bár olykor-olykor magam is kipróbálok valami újat, na, nem szarvasgombásat meg aranyporosat, legfeljebb kecsketejeset, végül mégiscsak visszatérek azokhoz az ízekhez, amelyek a nagybetűs fagylaltot és az igazi felfrissülést jelentik számomra.
Nyitókép: (illusztráció)