Remegő lábbal léptek be a szálloda ajtaján a csomagjaikat cipelő fiatal srácot követve, meséli az egyik kedves barátom, mert elképzelni sem tudták, mire számítsanak, olyannyira elbizonytalanodtak a szálláshelyük kiválasztását illetően, miután saját bevallásuk szerint olyat tettek, amit korábban még soha, sőt reményeik szerint soha többé nem is fognak. Ha mégis, akkor valaki alaposan vágja őket kupán, teszi hozzá nevetve, pedig a helyzetük akkor cseppet sem tűnt viccesnek.
Történt ugyanis, hogy miután annak rendje és módja szerint kiválasztották a szálláshelyüket, ugyanúgy, ahogyan mindig is szokták, a számukra fontos kritériumok alapján – mint például az, hogy legyen legalább négycsillagos, kínáljon legalább teljes ellátást, rendelkezzen állandó internet-hozzáféréssel, legyen medencéje és saját partszakasza, illetve ne számoljanak fel pluszköltséget olyasmiért, amiért nem nyújtanak semmilyen szolgáltatást, ez utóbbi amolyan elvi kérdés náluk, már ha létezik még ilyesmi a mai világban –, a hosszú utazás unalmas pillanatait megelőzendő, mert hát kártyázni vagy társasjátékozni vezetés közben mégsem lehetett, felvetődött annak a lehetősége, hogy olvassák el az adott szálláshelyre vonatkozó értékelő hozzászólásokat. Kaptak is az alkalmon. Ám mire a végére értek, egyre erőteljesebb volt bennük az érzés, bár ne tették volna! Azok között ugyanis jócskán akadtak negatívak is, és hát az embert, mint tudjuk, azok sokkal jobban megérintik, mint a pozitívak. Ezzel természetesen maguk sem voltak másként. Egyre inkább elhatalmasodó kétségbeesésükben azt sem tudták, mihez kezdjenek hirtelen, hiszen ki szeretné egy olyan szállodában tölteni a nyaralását, ahol nem segítőkész a személyzet, nem takarítanak megfelelően, nincs klíma a szobákban, nem kielégítő az étel- és italkínálat, nem lehet fürdeni a tengerben, a medencének meg olyan hideg a vize, hogy bele sem lehet menni? Már azon kezdtek tanakodni, hogy hol tudnak majd a közelben másik szálláshelyet foglalni, amennyiben az eredeti valóban annyira borzasztó, mint amennyire a kommentelők írták. Végül kissé lehiggadva mégiscsak úgy döntöttek, megpróbálják átverekedni magukat a nehézségeken, és mivel a befizetett összeget már aligha látják viszont, félreteszik rejtett sznobizmusuk legapróbb szikráit is, és megnézik azt a helyet, amitől az embernek nemcsak a nyaralástól, hanem talán még az élettől is elmegy a kedve.
Fenntartásokkal követték a csomagjaikat cipelő fiatal srácot, aki a parkolótól a bejáratig kísérte őket, mondván, biztos csak megtévesztés a kedvessége, ahogyan a szálloda előterének tisztasága meg a bájos recepciós hölgy őszinte mosolya is, aki nagyjából három-négy perc alatt elintézett minden szükséges dokumentációt, majd szólt a társának, hogy kísérje fel őket a szobájukig, és mutasson meg nekik mindent, amire szükségük lehet. Amikor távozott, gyanakvóan próbálták ki a klímát, az azonban működött. Kivéve, amikor kinyitották az ablakot. Akkor automatikusan kikapcsolt. Egyébként viszont pillanatok alatt lehűtötte a szobát, akár tizennégy fokra is. Kipróbálták. Az étteremben szintén nem kellett csalódniuk, pedig ha valakik, ők aztán szeretnek jókat is meg sokat is enni. A fürdéssel az érkezés napján már nem kísérleteztek, igaz, akkorra jobbára sikerült elhessegetniük annak a gondolatát, hogy esetleg más szálláshely után kell nézniük. Döntésüket másnap reggel még inkább megerősítette, hogy sem a medencével, sem a tengerrel nem volt gondjuk, sőt a takarítással sem, hiszen amikor nem tették ki a Ne zavarj! táblát, akkor bizony minden alkalommal alaposan kitakarították a szobájukat.
A helyzet úgy hozta, hogy a későbbiekben a személyzet segítőkészségéről nemcsak a szubjektív benyomások, hanem az objektív tények szintjén is megbizonyosodhattak, hiszen olyasmire kellett kérniük őket, ami végképp nem tartozik a feladatkörükbe. Egy szerződést kellett kinyomtatniuk, szkennelniük, és elküldeniük a megadott címre. S láss csodát, gond nélkül sikerült elintézniük. A szerződés mindössze néhány perc alatt a címzettnél landolt. Persze, lehet, hogy csak szerencséjük volt, és csupán jó időben fordultak a legmegfelelőbb személyhez, ez már sosem fog kiderülni, a tény azonban attól még tény marad, a személyzet segítőkészsége összességében aligha kérdőjelezhető meg vagy vonható kétségbe. Legalábbis számukra semmiképpen.
Mindezek után pedig a legnagyobb megnyugvással töltötték el életük ugyan nem legexkluzívabb, ám kétségtelenül egyik legpihentetőbb nyaralását abban a szállodában, amelyben nem segítőkész a személyzet, nem takarítanak megfelelően, nincs klíma a szobákban, nem kielégítő az étel- és italkínálat, nem lehet fürdeni a tengerben, a medencének meg olyan hideg a vize, hogy bele sem lehet menni. Azt azonban, hogy az igazságkeresés útján a kommentek olvasásával a jövőben csínján bánnak, örökre megfogadták maguknak, felismerve, hogy a vélemények, bármennyire is szeretnének tényekké válni, jobbára azért mégiscsak vélemények maradnak, olyanok, amelyeket általában azok fogalmaznak meg, akiket egyébként nagy valószínűséggel senki sem kérdez.
