„Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel" – vélekedett a XX. század egyik legnevesebb tudósa, fizikusa, a két világégést is megélő Albert Einstein. Amikor először – még évekkel ezelőtt – olvastam a fenti idézetet, szentül meg voltam róla győződve, a következő néhány évtizedben ilyen veszély biztosan nem fogja fenyegetni az emberiséget. Egy szebb, békésebb évszázad, egy boldogabb világ köszöntött ránk a kétezres évekkel – hittem. Naivan azt gondoltam: az emberiség tanult a múlt század hibáiból, tanult a szenvedésekből, a háborúval kéz a kézben járó emberi tragédiasorozatokból.
Jelenleg azonban úgy fest, csupán egy hajszál választ el bennünket egy világméretű katonai konfliktustól, amelyre a második világháború óta nem volt példa. A glóbusz nevű sakktábla ismét tele van ellentétekkel, mérhetetlen feszültségekkel. Elég csak végignézni az elmúlt napok, hetek történésein. A második világháború óta először Oroszország részleges katonai mozgósítást jelent be. Az Orosz Föderáció népszavazást hirdet a megszállt területeken, amelyek, ha Oroszországhoz csatlakoznak, onnantól az ukránok ellentámadását már Oroszország megtámadásaként fogják számontartani az Állami Dumában (ez utat nyithat újabb háborús eszközök alkalmazásához). Az amerikaiak bevallották, meghatározó szerepük volt a sikeres ukrán katonai műveleteknél: az ukránok két legsikeresebb haditervét ők dolgozták ki. Emellett eddig – állításuk szerint – a háború kezdete óta hatmilliárd dollár értékben adtak fegyvert Ukrajnának. Közben az Orosz Föderáció védelmi minisztere arról beszélt, hogy nem Ukrajnával, hanem a Nyugattal vívnak élet-halál harcot. A Csecsen Köztársaság vezetője arról írt, hogy az ukránokat éppúgy használja fel és ki az USA, mint egykor a csecsen és a kaukázusi lázadókat. Fehéroroszország Oroszország melletti beavatkozással fenyeget, amely gyakorlatilag bármikor megtörténhet. Kína hadgyakorlatot kezd Tajvannál az amerikai képviselőházi elnök látogatása miatt. Amerika fegyvereket küld Tajvannak. A kínai elnök arra figyelmeztette honfitársait, hogy készen kell állniuk egy háborúra. Fellobbant az örmény–azeri konfliktus. A török–szír–iraki határon sincs nyugalom. A szerb–koszovói viszony is feszült. Nyugat-Európa az Oroszország-ellenes szankcióival most teszi tönkre gazdaságát, gyengíti meg lakosságát, hódol be Amerika geopolitikai érdekeinek. Pedig rohamosan közeleg a tél, s a hideg akár konfliktusokhoz is vezethet az öreg kontinensen. A világ vezetői nyilvános kommunikációban ugyan elhatárolódnak a harmadik világháborútól, ám ettől még a helyzet kétségtelenül romlik, s jogosan merülnek fel bennünk kételyek. De minek kell történnie ahhoz, hogy a globális sakkjátszmát folytató szereplők végre észhez térjenek? Nincs az a profit, nincs az a terület, amelynek megszerzése megérne egy ilyen kockázatot...
Az első világégést a kortársak csak úgy emlegették: „a háború, amely véget vet minden háborúnak". A nagyhatalmak aztán megalkották a békét, amely véget vetett a békének: a második világháborút hozta magával. Most pedig ott tartunk, hogy elég egy ütődött tábornok, egy rosszul irányzott lövés, egy eltévedt rakéta, drón vagy repülő, egy aprócska szikra ahhoz, hogy soha nem látott pokollá változzon a környezetünk. Ha bekövetkezik, talán most tényleg ez lehet az a háború, amely véget vet minden háborúnak... Utána nagy eséllyel már semmi sem lesz itt, a Föld nevű bolygón. A huszonnegyedik óra utolsó percébe léptünk.
