„Semmi sem állandó, csak a változás maga" – mondja Mihály bácsi a Szabadka melletti makkhetesi erdő mélyén található, elhagyatott, egykori laktanyák romjainál (mit sem sejtve arról, hogy az idézet tulajdonképpen Hérakleitosztól, a görög filozófustól származik). A terület egyik végében a megmaradt falon ugyanis egy hajdanán felfestett jugoszláv zászlót látunk, míg a helyszín másik csücskében található falra arab betűket véstek fel valamit a korábban itt megbúvó migránsok. A földön egy bevándorló által hátrahagyott Covid-19 oltási igazolványt is találunk. – Az elmúlt közel négy évtized nagy változásai egy helyen – jelenti ki a bácsi, miközben elneveti magát. Ám derűje nem tart sokáig. Elkomolyodik. – Az életben általában sosem fordul elő, hogy minden úgy legyen, mint azelőtt – jelenti ki bölcsen, hetven évtizeddel a háta mögött.
Mihály bácsi élete kicsivel korábban változott meg gyökeresen, mint legtöbbünké. 2015 óta gyakorlatilag folyamatosan bevándorlók között él az erdő közepén elterülő tanyáján. Van, hogy lövöldöznek körülötte, máskor birkát lopnak tőle a migránsok. Nem volt elég baja, jött a világjárvány, amely megtizedelte a generációját. Majd jött a háború, az aszály és az ezekből következő szegénység, drágaság. Télire nincs takarmány az állatoknak. S ki tudja, mit tartogatnak még az évtized hátralevő esztendői... Bolygónknak ma alig van olyan régiója, ahol ne zajlanának gyors, történelmi léptékű átalakulások. Kína és India felemelkedése, Afrika népességrobbanása, Amerika monopóliumának halványulása, Európa demográfiai válsága és világpolitikai súlyának csökkenése látható trend. Konfliktusok vannak kialakulóban a Közel- és Távol-Keleten, a Balkán nevű puskaporos hordóban pedig elég egy kipattanó szikra, és az egész (ismét) felrobban. Ráadásul az egyik legforróbb pont éppen Szerbia és Koszovó határán van. – Idős korban az ember már nehezen változik. Még szerencse, hogy fiatal korban megtanultuk, hogy az élet legfontosabb törvénye, az életben maradás feltétele a változáshoz való alkalmazkodás – jelenti ki Mihály. – Felettünk már sok viharfelhő áthaladt. Nektek, az utókornak azt mondhatom, a saját környezetetekben kell rendet tennetek. Békében élni szeretteitekkel, megteremteni a betevő falatot, a világ dolgai meg forogjanak úgy, ahogy akarnak – mondja. Ő is hasonlóképp járt el a migránsokkal. Ma már nem lopnak tőle, mert ritkán hagyja el a tanyát, és sok kutyája van. Emellett amikor kérnek, ad nekik vizet a kútból. Mondhatni, megalkudott velük. Szerettei pedig mindennap meglátogatják a tanyán...
Tény: életünkben a hatalmas változások elkerülhetetlennek tűnnek. S nem árt megbarátkozni a gondolattal: jó eséllyel soha nem tér már vissza életünk a 2020 (világjárvány), Mihály bácsi esetén pedig a 2015 (migráció) előtti kerékvágásba. A változékonyság törvénye természetfelettinek tűnik. Az értelem hiába keres állandóságot, mindig csak csalódik, mert nincs állandó, nincs maradandó: minden csak keletkezik, de semmi sem létezik, s minden már haldoklik, még mielőtt megszületett volna. Ilyen az élet! Öröm és fájdalom, remény és félelem és főként változás. Állandó változás! Nem tehetünk ellene semmit. El kell engednünk a régit, és akármilyen nehéz is, magunkhoz ölelni az újat. S közben meg kell tudnunk válni egy csomó mindentől, amit valaha úgy megszerettünk. Bármily édes is a tavasz, át kell, hogy adja helyét a nyárnak, a nyár az ősznek. Ahogy Mihály bácsi mondotta, semmi sem állandó, csak a változás maga. Remélhetőleg a sok rossznak is vége lesz egyszer. S a világban zajló feszültségeknek, globális problémáknak is búcsút inthetünk...
