2024. december 22., vasárnap

Utazás a jövőbe

„MZ/X, jelentkezz!” – csengenek ismerősen sokunk fülében még ma is Mézga Aladár szavai, ahogyan a jövőben élő rokonnal próbálja felvenni a kapcsolatot, amelyet sajátos időkibővítő készülék segítségével tartanak egymással, fénypostával pedig különféle küldeményeket is tudnak továbbítani egymásnak. Az egykor nagy népszerűségnek örvendő rajzfilmsorozat szereplője, MZ/X, akit Aladár meg az apja, Géza egyszerűen csak Öcsinek szólítanak, annak ellenére, hogy küllemét tekintve aligha ez a legmegfelelőbb megnevezés, amellyel illethetik, hiszen első ránézésre jóval korosabb náluk, a család harmincadik századi leszármazottja. A feljegyzések szerint MZ/X a sorozat első évadának minden egyes részében szerepelt, a későbbiekben azonban már kevesebbet láthattuk, ugyanis Aladár a harmincadik századbeli küldemények használata közben számos olyan rendkívül értékes tapasztalatokat szerzett, amelyek által lehetővé vált számára, hogy a későbbiekben is különféle vakmerő, mégis megalapozottnak tűnő kalandos vállalkozásokba kezdjen.

Lehet, hogy részben éppen a rajzfilmekben meg a filmekben látottaknak, részben a fantáziánk szabad szárnyalásának köszönhetően gyermekként még szinte valamennyien imádtuk az időutazásokat, sőt talán nem túlzás azt állítani, kifejezetten kerestük azokat a lehetőségeket, amelyek révén alkalmunk nyílt arra, hogy vissza- vagy éppen előremenjünk az időben, és felfedezzük a múltunk vagy a jövőnk azon elemeit, amelyek a jelen perspektívájából szemlélve kifejezetten izgalmasaknak tűnhetnek számunkra. Melyikünk nem szeretett volna például a saját magunk által megálmodott időkibővítő készülékek segítségével botorkálni a múltban, vagy száguldozni a jövőben? Mit szeretett volna? Szeretett is! Hiszen meg is tettük nap mint nap, határtalan játékossággal, felfedezőkedvvel és képzelőerővel, olyannal, amilyennel csak egy gyermek rendelkezhet, és amelyet, bármennyire szeretnénk olykor, felnőttként már szinte egyáltalán nem, vagy ha szerencsések vagyunk, akkor is csak igen ritkán tudunk előbányászni személyiségünk legmélyebb rétegeiből, felszínre hozva, érvényre juttatva, kiteljesedéshez segítve ezáltal egykori önmagunkat.

Vannak azonban olyan helyek a világban, amelyek akár az ilyen folyamatok megvalósulását is képesek elősegíteni. Nem önmaguktól, nem is feltétlenül természetes és magától értetődő folyamatként, hanem olyan komoly erőfeszítéseket igénylő belső munka révén, amelynek középpontjában a külvilág elvárásrendszere helyett saját belső világunk érzelemrendszere áll. Ilyenek lehetnek egyebek között azok a múzeumok is, amelyek a ma embere által támasztott igényekre és elvárásokra kísérelnek meg minél izgalmasabb és élményközpontúbb válaszokat adni. És bár ezek az intézmények általában sokkal inkább a múlt rejtelmes, mintsem a jövő titokzatos világába próbálnak elkalauzolni bennünket, mindig akadnak köztük szabályt erősítő kivételek is, mint amilyen például a Jövő Múzeuma, amely a közelmúltban nyitotta meg kapuit Dubajban, a legek birodalmában. A kör alakú építmény, amelyet már megnyitása előtt is a világ legszebb múzeumai, sőt egyesek egyenesen a világ legszebb épületei közé soroltak, az emberiséget, az alatta található zöldes rész magát a Földet, a közepén lévő lyuk pedig az ismeretlen jövőt ábrázolja. A leírások alapján a gigantikus épület, amely összesen több mint harmincezer négyzetméternyi területet ölel fel, hetvenhét méter magas, és hét emeletből áll, mintegy kétórás futurisztikus utazásra hívja az érdeklődőket, akik neves tudósok és a vezető iparágak kiemelkedő személyiségei segítségével tudhatják meg, miként fog kinézni a jövő a különböző ágazatokban.

Akármennyire is rajongunk azonban a modern technológiai eljárásokat a hagyományos művészeti formákkal ötvöző építészeti csodákért, illetve akármennyire is szívesen fedeznénk fel általuk a jövő kiszámíthatatlan pillanatait, a legfontosabb mégiscsak az, hogy újra megtanuljunk teret adni a fantáziánk szabad szárnyalásának – a saját magunk által megálmodott időkibővítő készülékekkel vagy azok nélkül –, határtalan játékossággal, felfedezőkedvvel, valamint képzelőerővel utazgatva a múltba és a jövőbe egyaránt.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás