Vajon miért van az, hogy filmsztárok sorra teszik tönkre az életüket, holott mindenük megvan? – merül fel bennem a kérdés Matthew Perry, a Jóbarátok című sorozat színészének halálhíre kapcsán. Köztudott – ugyanis arról a színész saját könyvében is beszámolt –, hogy több mint harminc évig harcolt az alkoholfüggőségével. Perry emiatt csaknem egy évtizeddel ezelőtt majdnem meghalt, sőt, később egy rutinműtét alatti szívmegállás miatt 46 éves korában öt percig halott is volt, és függősége miatt még lopott is. Az anonim alkoholisták körülbelül hatezer gyűlésén vett részt, és összesen tizenötször járt rehabilitáción. Az alkoholhoz később még hozzájöttek az opioidok. Előfordult, hogy napi 55 Vicodint szedett. „Nem tudtam abbahagyni, mert a betegség és a függőség progresszív. Tehát egyre rosszabb és rosszabb lesz, ahogy öregszel.” Kétségtelen tény, nem könnyű feldolgozni az elmúlás rajtunk is megjelenő, könyörtelen valóságát, a legújabb kutatások azonban azt mutatják, a boldogtalanság nem korfüggő. Sőt a fiatalok talán soha nem voltak ilyen boldogtalanok, mint ma.
Néhány nappal ezelőtt egy rég nem látott, jól szituált, velem szinte egyidős, közeli barátommal beszéltem telefonon, aki egy önnön életét szétfeszítő, belső ürességről számolt be. Mint mondta, reggel felébred, és egyik rutinból a másikba halad. Az üresség érzését megpróbálja elfedni: sorozatokat és más rövid videókat néz a világhálón, finom ételeket fogyaszt, dohányzik, folyamatosan vásárol, és néha-néha (egyre gyakrabban) még az alkohol is lecsúszik. Ezek ugyanis pillanatnyi megoldásokat jelentenek számára. Amint megette a finom ételt, vége a sorozatnak, kijózanodik, magával ragadja egy gyomorfacsaró érzés, mutatva számára, hogy valami még hiányzik az életéből, annak többről kellene szólnia. De miért is várnánk mást, amikor erre nevel bennünket a modern társadalmunk? Nem hosszú távú célokra, nem az élet értelmének keresésére, hanem rövid távú boldogságkeresésre. Vásároljunk valamit, ami pár nap múlva már semmilyen boldogságot nem okoz. Vásároljunk újra! Nézzünk videókat, filmeket! Együnk! Igyunk! Élvezzük az érzelmi hullámvasutat! Az embereket is használjuk eszközként pillanatnyi boldogtalanságunk csillapításához! Legyünk hedonisták! Könnyen elérhető, de kámforszerűen tovatűnő boldogságokat üldözzünk, amelyek után mindig visszatér az üresség! Az üresség alatt pedig reménykedjünk, hogy egy tárgy megvásárlása hosszú távú boldogságot okoz majd! Ez a boldogságkeresésnek egy olyan módja, amely sok embert függőségekbe, adósságokba, betegségekbe tud hajszolni.
Létezik egy másfajta boldogság, amelyet a szaknyelv eudaimonikusnak nevez. Ez az életmód áldozatokkal, a hedonista életmód visszaszorításával jár, és képes betölteni az űrt, képes kielégíteni szellemünket is. Az embernek ugyanis szüksége van arra a küzdelemre és élvezetre, amellyel egy érdemleges cél megközelítése, egy szabadon választott feladat teljesítése jár. Nem arra van szüksége az egyénnek, hogy mindenáron szabaduljon a feszültségtől, hanem arra, hogy betöltse azt a szerepet, amely az élet értelme által rá vár. Ilyenkor tanulunk, jobbá válunk, felállítunk egy vállalkozást, foglalkozunk a családunkkal. Tanulmányok sorozata bizonyítja, hogy az eudaimonikus boldogság jótékony hatásai bőven a hedonista boldogság felett állnak. Ez nem jelenti azt, hogy utóbbi nem jó, sőt. Szükségünk van kikapcsolódásra, ugyanis nélküle nem tudnánk kitartani a céljaink mellett. A baj akkor kezdődik, ha ezeket előtérbe helyezve mindig csak pillanatnyi vágyainknak élünk. Az anyagi javak, a hírnév csak hozzásegít, tulajdonképpen eszközt biztosít a hedonista életvitelhez. Valódi boldogságot nem ad. Talán ez az értelme a pénz nem boldogít kifejezésnek.
Nyitókép: (Illusztráció: pixabay)
