Eltört a stresszkockája, ezért kénytelen volt rendelni egy újat, ami ráadásul nemcsak szebb, hanem olcsóbb is az eredetinél, meséli lelkesen az egyik kedves barátnőm, aki azonban arra nem tér ki, hogy egészen pontosan mi volt az ominózus kocka tönkremenetelének az oka, az-e, hogy túl gyakran, esetleg túlzottan nagy intenzitással próbálta meg levezetni rajta a feszültséget, vagy az, hogy mondjuk leejtette, ráült, rálépett, esetleg valamiféle rajta kívül álló ok miatt történt meg az, ami megtörtént, bár őt ismerve joggal feltételezhetjük, hogy a legvalószínűbbnek az első két lehetőség valamelyike bizonyulna, rákérdezni azonban nem merek, nehogy véletlenül magam is a kocka sorsára jussak – amilyen stresszes mostanság szegény.
Bizonyára nem véletlenül van ez így, hiszen nagy rajta a nyomás, ezt ő maga is elismeri, mégsem szeret róla beszélni, valószínűleg a gyengeség jeleként élné meg, ha túl sokat panaszkodna, ezért próbálja inkább saját maga levezetni a felgyülemlett feszültséget, részben éppen a kockája segítségével, igaz, arról sosem beszéltünk, hogy mennyire hatásos ez a módszer, bizonyára valamilyen módon segít neki, ha már annyit használta, hogy tönkrement, illetve ha már úgy érezte, a régi helyett mindenképpen be kell szereznie egy újat. Az már csak hab a tortán, hogy éppen akciós áron jutott hozzá – bár ha logikusan gondolkodunk, általában nem azokat az árucikkeket szokták leárazni, amelyek iránt olyan eszement nagy lenne a kereslet, persze ez csak személyes eszmefuttatás részemről, aminek a végpontja mégiscsak az, hogy ha nekem vannak is fenntartásaim a dolog hatékonyságával kapcsolatban, attól mások még hihetnek benne, hiszen embere válogatja, kinek milyen módszer válik be, a lényeg, hogy foglalkozzon vele, és találjon olyan megoldást, amelytől jobban érzi magát –, ráadásul szebb is az eredetinél, mivel az fekete és zöld volt, ez pedig fekete és fehér színekben pompázik.
Próbáltam rámutatni neki arra, hogy talán még a stresszkockánál is hatékonyabb módszer lehetne számára mondjuk az olvasás, amit egy hirtelen bevillanó adattal kíséreltem meg alátámasztani, miszerint napi húsz perc olvasás közel hetven százalékkal csökkentheti a stressz-szintünket, ami – annak ellenére, hogy már fogalmam sincs róla, hol hallottam ezt az adatot – teljesen logikusnak tűnik, hiszen olvasás közben mindig lelassulunk, és elkezdünk befelé figyelni, önmagunkkal foglalkozni, a saját gondolatainkra, érzéseinkre koncentrálni, amire a mindennapok során igen ritkán teremtünk magunknak alkalmat, még akkor is, ha úgy gondoljuk, fontosak vagyunk önmagunknak, ugyanis azt is inkább a külsőségek szintjén éljük meg, megajándékozva magunkat az ötödik kabáttal, a tizedik inggel meg a huszadik pólóval, amelyek bármennyire szépek is, bármilyen pillanatnyi örömet szereznek is nekünk, nem tesznek bennünket boldoggá, és ezáltal sokkal kevesebb a hozadékuk számunkra, mint amennyi az önmagunkra vagy a szeretteinkre fordított időnek lenne.
De hogy ne tűnjek annyira maradinak, felhoztam neki a bizonyos körökben mind nagyobb népszerűségnek örvendő slow living, azaz a lassú életmód kérdését is, amelynek középpontjában éppen az áll, hogy megtanuljunk minél inkább a jelenben élni, nemet mondva a tömeggyártásra, a túlfogyasztásra és az egyéb hasonló dolgokra. Mindez persze korántsem tekinthető újdonságnak, hiszen ha úgy vesszük, szüleink meg nagyszüleink is hasonló elvek mentén élték az életüket, még akkor is, ha nem illették ilyen hangzatos kifejezésekkel, meg nem is a különféle divatjelenségek miatt folytattak ilyen életmódot, hanem azért, mert ez volt számukra természetes: ami elromlott, azt megpróbálták megjavítani, nem szaladtak azonnal újat venni helyette, a háztartásokban igyekeztek energiatakarékos megoldásokat alkalmazni és újrahasznosítható eszközöket használni, autó helyett tömegközlekedési eszközökkel vagy kerékpárral közlekedtek, és még sorolhatnánk.
Nem tudom, sikerült-e meggyőznöm, mert újfent éreztem benne némi feszültséget – igaz, lehet, hogy csak a stresszkocka hiánya okozta –, annyit mindenesetre elértem, hogy túlléptünk az állandó idő- és türelemhiányra vonatkozó kifogásáradaton, és eljutottunk addig a pontig, amelynél megígérte, megpróbálja bevetni a stresszkocka mellett az általam ajánlott módszert is, remélhetőleg nem csupán azért, hogy végre békén hagyjam, hanem az olvasás csodájának minél teljesebb megélése, a saját testi-lelki egészsége megőrzése, valamint a személyes fejlődése töretlensége érdekében is.
Nyitókép: Pixabay
