Nincs olyan hét, hogy – a híreket figyelve – ne juthatna eszünkbe Kertész Imre kíméletlenül őszinte és végtelenül igaz mondata a Végső kocsmából: „Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja.” Legutóbb éppen az új esztendő első délelőttjén elevenedtek fel bennem Nobel-díjas írónk figyelmeztető sorai. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt óriásbuborékok hullásáról, nagyobbnál nagyobb tűzijátékról, koncertekről szóltak az új év első, Nyugat-Európából velem szembejövő hírei. S bár lehet, hogy a média, sőt még az én fókuszpontom is változott azóta, a nyilvános adatok kiértékelése megmutatja: kétségtelenül romlott arrafelé az újévi bűnözési ráta az elmúlt évtizedben.
Bár a mai világban vigyázni kell az efféle megállapításokkal, az atrocitásokról készült felvételeket végig nézve könnyen kijelenthetjük, hogy többségében bevándorló hátterű férfiak álltak az idei zavargások hátterében. De mi történt pontosan? Több mint 200 embert tartóztatott le az újévi zavargások miatt a holland rendőrség. Több városban tűzijátékkal és kövekkel támadtak a rendőrökre. A rotterdami rendőrség közölte, hogy több mint 100 autót és más járművet gyújtottak fel, míg Amszterdamban, Hágában és más városokban rohamosztagokra volt szükség az erőszakos tömegek feloszlatásához. A rohamosztagokat országszerte bevetették a tűzoltók megsegítésére is, akiket tűzijátékkal támadtak meg, miközben tüzet próbáltak oltani. Hollandia szomszédságában sem volt nyugodtabb a szilveszterezés. Csak Berlinben háromszáz rendbontót tartóztattak le szilveszterkor. A rituálé itt is ugyanaz volt: a vidám ifjak petárdákat hajigáltak a járókelőkre, tűzijátékokkal lőtték a kivezényelt karhatalmi erőket, kirakatokat törtek be, gyújtogattak. Tizenegy embert akkor tartóztattak le, amikor éppen Molotov-koktélokat készítettek, míg máshol Molotov-koktélt dobtak egy menetrend szerinti buszra. Franciaországban a belügyminiszter pedig „nyugodt” volt elsején, mivel az egy évvel korábbihoz képest tizedével kevesebb, mindössze 475 autót gyújtottak fel az országban szilveszterről elsejére virradóra. Történnek mindezek olyan államokban, ahol a sokszínűség nevében, a bevándorlók érzékenysége miatt templomok tetejéről tűnt el a kereszt, a karácsonyi vásárt téli vásárra nevezték át, katedrálisok helyére mecsetek kerülnek. Európa úgy döntött, hogy utópiává válik, a szó eredeti, görög értelmében, azaz: nem létező hellyé. Ám úgy tűnik, hogy arra sem tűri mindezt az összes polgár kommentár nélkül…
„Hiszem, hogy a magyar nyelv megtanulásának lesz értelme azok számára, akik szabadon és félelem nélkül akarnak élni Európában” – ilyen és ehhez hasonló hozzászólások záporoznak a Die Welt interjúja alatt, amelyben a magyar miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója Németország elhibázott migrációs politikájáról és a növekvő terrorveszélyről beszélt a héten. Többen azt írták, a terveik között szerepel, hogy megtanuljanak magyarul, míg valaki azt remélte, gyermekei el tudják hagyni Németországot, mert sajnálná őket a rájuk váró jövő miatt. Douglas Murray brit konzervatív író a 2017-ben kiadott Európa furcsa halála című könyvében arra hívta fel a figyelmet: amennyiben a németek nem próbálják meg migráció helyett más eszközökkel orvosolni a demográfiai problémákat, egy középkorú polgár néhány év múlva „olyan társadalomban éli majd nyugdíjas éveit, amire nem ismer rá”. A híreket olvasva úgy tűnik: mindehhez nem kellett megvárni, hogy a hét évvel ezelőtti középkorú polgárok a nyugdíjas éveikbe lépjenek.
Nyitókép: pixabay.com
