Az SMS-eink megírásában is segíteni fog a jövőben a mesterséges intelligencia, olvashattuk a minap némiképp kettős érzésekkel az egyik népszerű magyarországi internetes portálon, a kettős érzések hátterében azonban ezúttal nemcsak az az alapvető álláspont húzódott meg, hogy támogatjuk-e vagy ellenezzük a mesterséges intelligencia olyan mértékű térhódítását, amit az elmúlt időszakban tapasztalhatunk – nem mintha a legcsekélyebb mértékben is befolyásolni tudnánk egy ilyen világméretű folyamatot, olykor mégis jólesik az embernek kimondania a véleményét és ezáltal megnyugtatnia a lelkiismeretét –, hanem azért is, mert némi rosszallással gondolhattunk arra, miért éppen az SMS-ekében, amikor már alig használjuk az ilyen típusú szöveges üzeneteket, összehasonlítva, mondjuk, a tíz vagy húsz évvel ezelőtti állapottal, amikor még leginkább azokban kommunikáltunk, ha nem tudtunk, nem mertünk vagy egyszerűen csak nem akartunk beszélni valakivel. Aztán tovább olvasva a cikket, az is kiderült, hogy a fejlesztés egyik legfontosabb funkciója az, hogy segít üzeneteket fordítani idegen nyelvről és idegen nyelvre, sőt még üzenetvázlatot is készít számunkra, ha éppen arra van szükségünk, ami már valóban ad némi értelmet az egésznek, nem beszélve azokról az egyéb hasznos funkcióiról, köztük például arról, hogy képeket azonosít, könyveket ajánl aszerint, hogy éppen milyen műfajhoz van kedvünk, sőt akár recepteket is javasol az elérhető összetevők listájának megadását követően.
Nem is rossz, mondhatnánk elismerő fejbiccentéssel, ha a következő pillanatban nem az kezdene motoszkálni a fejünkben, hogy mindezeknek a szükségessége vajon nem azt feltételezi-e, hogy nincs bennünk elegendő kreativitás ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló összetevőkből magunk is létre tudjunk hozni valamilyen ételt, illetve hogy nincs ott a gondolatainkban megannyi olyan könyv, amelyeket el szeretnénk olvasni, csak éppen sosem jutunk el odáig, hogy egyszer végre a kezünkbe is vegyük őket.
Apropó, kreativitás! Amíg nemrég még attól volt hangos a sajtó, hogy egy népszerű énekes-dalszerzőt meggyanúsítottak azzal, hogy a mesterséges intelligencia segítségével írja a dalait, amit ő maga sem megcáfolni, sem megerősíteni nem kívánt, így máig nem tudjuk, valósak voltak-e a vádak, vagy sem, addig egy japán író a minap elismerte, hogy díjnyertes regényét részben ChatGPT-vel generálta, azt állítva, hogy ezzel szerette volna megmutatni a nagyközönségnek, hogy a mesterséges intelligencia szavai milyen módon alakítják át az elképzeléseinket. „Az utóbbi években olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben a szavak korlátlanul bővülnek, és végtelen mennyiségű értelmezést tesznek lehetővé. Szeretném, ha óvatosan használnánk a szavakat, és elgondolkodnánk a nyelv pozitív és negatív aspektusain” – nyilatkozta az író, aki saját bevallása szerint a jövőben is szeretne jó kapcsolatban maradni a mesterséges intelligenciával, és a továbbiakban is a kreativitása kibontakoztatására kívánja használni azt, miközben a szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy az irodalmi világot igencsak aggasztja a mesterséges intelligencia térhódítása.
Nem úgy az átlagembereket, akiknek többsége a kutatások szerint kifejezetten örvendetesnek tartja a jelenséget, különös tekintettel a fiatalokra és a felsőfokú végzettségűekre, akik zömének pozitívak a tapasztalatai és az elvárásai a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, bármilyen területen találkozott is vele az eddigiekben, azt azonban valamennyien elismerik, kreativitás ide vagy oda, rendkívül fontos, hogy az ilyen módon elért eredményeket úgy használjuk fel, hogy azok a pozitív célok elérésének és az előremutató fejlődési folyamatoknak a segítését, ne az öncélú tevékenységeknek és az esetleges visszaéléseknek a támogatását szolgálják.
Nyitókép: Pixabay
