Kimerülten, lassított felvételben lépett ki Kovács Jóska a boltból. Jobbra, aztán balra nézett. Kereste az öt perccel ezelőtt letámasztott biciklijét, közben szabad kezével hátrafelé hadonászott, hogy elérje az ajtó fogóját, de sehogy sem sikerült neki belemarkolnia. Ám a bolt előtti felmentősereg akarata ellenére betájolta és felvilágosította: a bicikli bedőlt a bokorba, az ajtót meg pénteken cserélték ki ilyen „fotós cellára”. Jóska rögtön menteni akarta a menthetőt, elmagyarázta, hogy azért van szellemi képességei híján, mivel ma hajnalban érkezett Pestről, de különben a választások tehetnek az egészről. A szerbiai meg a magyarországi egyben. Jót röhögtek rajta, de Jóska állhatatosan ismételte az elmúlt hetek megfeszített kampánymelóját és a ládánál teljesített szolgálatát. Nem neki való dolog már ez közvetlenül a nyugdíjas évei előtt. Lényeg, ami a lényeg – summázta Jóska, ő nincs épp megelégedve az eredménnyel, mert ezzel ismét egy letaglózó állapotjelentés született a falu magyarságról.
Letargia helyett a bolt előtti társaság inkább Jóska pesti kiruccanására volt kíváncsi. Persze, a gyerek is inkább ott fenn él, ezért egy egész hétre meghívta magához megfáradt apját. Jóska, habár tudta, hogy ebből nem lesz szieszta, mégis beadta a derekát, legalább láthatja a fiát, és végre testközelből megnézheti, milyen a szavazás odaát. Miután elmesélte, micsoda hajmeresztő dolgoknak volt tanúja a vonaton meg a dugókkal és szeméttel teli pesti utakon, története végre elért addig, amikor belépett fia vizeletszagú lakásudvarába. Az atyai üdvözléshez hozzátartozott, hogy átadja a gyereknek a lejárt szerbiai szavazói meghívót az állampolgársági kötelesség elmulasztására vonatkozó szemrehányó megjegyzéssel együtt. Sőt, arra is figyelmeztette, hogy ha már a magyarországi életet választotta, akkor jó lenne kijelentkezni otthonról, mert a trükközésből csak baja származhat. Erre a fia gúnyosan elé tolta az ő nevére szóló magyarországi választási „behívót”, mert hát korábban az apuka is úgy gondolta, mindenesetre bebiztosítja magát egy budapesti lakhellyel. Viszont ő azzal védekezett, hogy már öreg, vele nem foglalkoznak a hatóságok. Jóska szerint nem is ekkor szabadultak el az indulatok, hanem az utolsó napok egyikén, amikor a fia viccesen megkérdezte, ugye nem akar szavazni azokra a pesti jelöltekre, akiknek a létezéséről eddig nem is hallott. Ez különben sem az ő városa, jobb, ha nem avatkozik bele. Már hogyne! Ugyanabban a felfokozott érzelmi állapotban – ahogy a fiának is ecsetelte – kijelentette, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne bohócok irányítsák gyereke felett a várost. Jóska egyre ingerültebben mesélte a történteket, aminek a csúcspontja akkor volt, amikor elmondták egymásnak, hogy ki melyik pártra meg jelöltre fog voksolni. – Te normális vagy? – hangzott oda-vissza a kérdés.
Vasárnap, a zsúfolt helyi járaton zötyögve már csak némán ültek egymás mellett. A fiú végig abban bízott, apja letesz arról, hogy beleszóljon a helyi politikába, de Jóskának esze ágában sem volt. Persze a gyerek ezért dacból nem is segített neki a szavazóhelyen. Jóska eleve nem értette, mi a fenéért kap öt szavazólapot, amikor tudtával csak két dologra kell voksolni. A fülkében pedig végképp elöntötte a víz, amikor a számára ismeretlen személyek és kétsoros pártkoalíciós nevek közül kellett választania. Az első papíron megszokásból karikázott, majd káromkodott benn egy jó nagyot, észbe kapva, hogy itt ikszelni kell. Később, megtudva a végeredményeket, nem is emlékezett, hogy a befutók a papíron lettek volna. Különben is választási csalás történhetett, mert olyan kevés szavazattal nyert az egyik, hogy az még itt a faluban is gyanús lenne.
A bolt előtti közönség értetlenül hallgatta az egészet, mígnem az egyikük megelégelte a mesét: – Jóska, utánanéztél már, hol akadt el a nyugdíjkérelmem? A pestiek helyett inkább tényleg a sajátjaiddal foglalkozz, azoknak ott fenn már amúgy is mindegy.
Nyitókép: pixabay.com
