Megnyílt Európa kapuja a románok meg a bolgárok előtt, országaikból ellenőrzés nélkül mehet mindenki és minden ki a Nyugat felé. Történelmi döntés ide vagy oda, nem hatotta meg ez a kedvező változás Traian Popát. Rég nem érdekelte már a külföldi munka, a kiköltözés vagy az európai utazás. Mostanra egy csendes faluban éli a vidéki osztrák nyugdíjasok békés és nélkülözéstől mentes életét valahol az olasz határ közelében. Lassan számára is a múlt homályába vész életének első húsz éve, azok az idők, amikor még csak egy szerencsétlen falusi román volt. Azt a pillanatot viszont soha nem felejti, amikor a sors menekülőutat kínált neki ebből. Erről azonban senkinek sem beszélt, Traian hőskölteményéből csupán a szülőfalujában maradt meg néhány fejezet.
Kisteremia legalább olyan jelentéktelen település volt 1982-ben, mint ma. Az év nagy részében a falu széléről éppenhogy látszottak a mokrini templomok tornyai, de abban az évben az időjárás annyira kedvezett a mezőgazdaságnak, hogy a nyáron valóságos kukoricaerdő vette körül Kisteremiát. Nagy eseményre, falunapra és egy rendkívüli vendég látogatására készültek július utolsó vasárnapján a helyiek. A faluban évek óta nem történt egy központilag elrendelt izzócsere sem, az infrastruktúra romokban hevert, a házak épphogy nem dőltek rá mélyszegénységben élő lakosaikra. Aztán a semmiből a községi néptanács alelnöke megüzente nekik, hogy szedjék össze magukat meg a falut, mert meglátogatja őket a tekintélyes Temes megyei pártbizottság mezőgazdasággal megbízott tagja.
Traian Popa ahogy meghallotta a hírt, azonnal nekilátott annak a működésképtelen körhintának a szereléséhez, amit egy nagyszentmiklósi cigánybandától vásárolt nevetséges összegért. Nem tudta racionális okokkal magyarázni a vételt, mégis érezte, hogy ez a körhinta elhozhatja számára a kitörést. Özvegy édesanyja a földre rogyott és zokogott, amikor fia elmondta neki, mire költötte az évek alatt kemény, kétkezi munkából összekuporgatott vagyonát. Most viszont eljött az idő, amikor Traian terve megvalósulni látszott. Elérkezett július 31-e, már az előző este összeeszkábálta az esemény helyszínén, a falu szélén a körhintát, majd elbúcsúzott anyjától, aki most kivételesen ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Csak vigyázz magadra, fiam!” Kisteremia összes mozogni bíró lakosa ott várt már az ideiglenes vásári forgataggá alakított faluszélen, de a tekintélyes politikum csak nem akart megérkezni. Már alacsonyan járt a nap, és a sült kolbász meg a sör is jócskán fogyott, mire végre befordult egy Dacia 1300-as, majd erőtlen taps közepette a helyi néptanácstagok kíséretében kiszállt belőle a díszvendég. Kedvetlennek tűnt, de szólt néhány szót a kedvező időjárásról meg a szorgos parasztokról, aztán leültették a legjobb asztalhoz, és már vitték is elé az újrasütött zsíros kolbászokat meg a felmelegedett sört. Nem bánta, muzsikát is rendelt melléjük a kéznél lévő magnóból, majd az éppen arra járőröző határőröket is az asztalához hívatta.
Órák óta ment az evés-ivás, mire Traian elérkezettnek látta a pillanatot. Minden erejét összeszedte, odament hozzájuk, és udvariasan felajánlott nekik egy menetet a körhintáján. Jót röhögtek rajta, de meglepetésére a megyei főméltóság hajlott a dologra, és a többiekre is ráparancsolt, hogy kövessék. Mindenki helyet foglalt az ütött-kopott lovakon, Traian nagy nehezen beindította a motort, de az a megszokottnál gyorsabban kezdte forgatni szerkezetet. Valami félremehetett az összeszerelésnél, mert a hinta megállíthatatlanul gyorsult. Az egyik határőr le is repült róla, mozdulatlanul feküdt a fűben, a többiek meg teli pofával röhögtek rajta, de a centrifugától lassacskán az ő arcuk torzulni kezdett. Traian nem tudta, mitévő legyen, érezte, hogy ebből nem jöhet ki jól. Átfutott az agyán valami: a szürkületbe olvadó mokrini templomtornyok irányába tekintett, aztán belevetette magát a kukoricásba, és eszeveszettül futni kezdett. A megyei tanács meg nem történtnek nyilvánította az esetet, és tagadták, hogy valaha is hallottak volna Traian Popáról, aki 1982. július 31-én ellenőrzés nélkül átlépte a határt.
Nyitókép: Pixabay
