Az egész világot uraló nemzetállamok, fejlett, keresztény alapokra fektetett civilizáció, számtalan találmány, kulturális sokszínűség, nagyszerűség – ez jellemezte hajdanán Európát, amelynek védéséért mi, magyarok évszázadokon keresztül a vérünket áldoztuk. Ma mégis a Georg R. Martin fantasyregénye alapján készült Trónok harca című sorozat baljóslatú idézetével („Közeleg a tél”) kongnak a vészharangok az – önállóságát, azonosságtudatát teljesen feladó – öreg kontinensen. Tudjuk, hogy a magyar nyelv a világ egyik legnehezebben elsajátítható idegen nyelve, ám a nyugati vezetők sokat tanulhatnának, ha tanulmányoznák nemzetünk népi bölcsességeit. Ott van például az, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Amióta kitört a háború Oroszország és Ukrajna között, Nyugat-Európa szinte minden szférában szankcionálja/szankcionálná (így a szén-, kőolaj- és gázkereskedés területén is) a föderációt. A büntetőpolitika eszközeivel való látszólagos „jóemberkedés” azonban nem hozza meg a várt eredményeket. Minden egyes bejelentés, intézkedés hatására növekednek a nyersanyagárak a világpiacon, ami értelemszerűen nem az elárusító (Oroszország), hanem az attól erősen függő vásárló (Európa) gazdaságát károsítja. Oroszország soha nem látott profitra tesz szert. Európa ezzel szemben rekordinflációval, megnövekedett gáz- és villanyáramárakkal, valamint nyersanyaghiánnyal szembesül. A vevő emellett irdatlan mennyiségű fegyverarzenállal támogatja az elárusítóval hadban álló felet, aminek eredménye, hogy előbbi már nem is ad létfontosságú termékeiből utóbbinak. Joggal gondoljuk, hogy egy ilyen helyzetben stratégiai irányváltás lenne indokolt a Nyugat részéről. A német kancellár ennek ellenére a minap képes volt azt nyilatkozni, hogy reméli, Oroszország újraindítja a hét elején leállított gázszállítást, mert akkor Németország képes lesz fegyverekkel támogatni Ukrajnát. Pedig a tél vészesen közeledik, s nem biztos, hogy most van itt az ideje az efféle nyilatkozatoknak.
De mégis mi lesz a hideg évszakban Európával gáz és villanyáram nélkül? Egyes nyugati országokban már megkezdték a lakosság felkészítését a hideg hónapokra. A német köztévében, illetve online reklámok formájában terjedt egy felvétel, amelyen egy idős nő kabátban, kesztyűben didereg a hideg lakásban, majd megjelenik a felirat: „Mit tegyünk, ha már nem megy a fűtés?” A főszereplő ezt követően alufóliával ragasztja le az ablakot, majd virágcserépből és mécsesekből saját kezűleg készít fűtőtestet. A hölgyhöz egy fiatal pár is csatlakozik, s nagykabátban, sálban, sapkában, fülig érő mosollyal az arcukon melegednek a rögtönzött kreálmány körül. Németországban emellett egyre több városban alakítanak válságstábokat, és dolgoznak ki vészhelyzeti terveket arra az esetre, ha az oroszok elzárnák télen a gázcsapokat. Ludwigshafen városa például a helyi sportcsarnokot alakítaná át azért, hogy azok a polgárok, akik nem tudnak már fűteni, felmelegedhessenek, esetleg beköltözhessenek. Mindemellett számtalan ipari ágazat kényszerülhet bezárásra, ezáltal százezrek, akár milliók válhatnak munkanélkülivé.
A hajdanán fél világot gyarmati sorsba taszító országok a szemünk előtt válnak – a hidegháború után ismét – gyarmati régióvá. Nyugat-Európa Oroszországnak ásott vermével nagy valószínűséggel önmaga sírját készítette elő. Így múlik hát el a szemünk előtt az öreg kontinens dicsősége. Itt, Kelet-Közép-Európában talán abban reménykedhetünk, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek miatt szétszakadt családok a jövőben újra, akár naponta is megfoghatják majd egymás kezét.