A mindennapi rohanások következtében csak halogatunk. Közben elfelejtünk élni. Álmainknak, vágyainknak. Ám a kiszabott időtől nem tudunk többet kérni. Emiatt kell intenzívebben élni. Kevésbé félni. A hosszabb úttól nem megijedni. Hiszen az élet apró lépésekből áll. Képzeljük el, ha napi egy órát szánnánk egy általunk vizionált üzlet építésére, mennyivel lennénk előrébb egy évvel, 365 órával később? Ha napi egy órát olvasnánk történelmet, mekkora tudásunk lenne 365 nap múlva?
Január hideg estéjén egy budapesti kocsmába megyünk barátaimmal. A sokadik korsó sör elfogyasztása után, a mámoros elménket elhagyó világmegváltó gondolatcserék ütemét egy közeli barátom töri meg:
– Gyermekkorotokban, vagy néhány évvel ezelőtt mit válaszoltatok, a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre? – szól Márk az asztaltársasághoz. – Balett-táncos, ökölvívó világbajnok, olimpiai bajnok úszó, világhírű zenész, történész – jönnek a válaszok. A „Miért nem?” című kérdésre pedig egytől egyig a „Nem volt időm, mert…” kezdéssel érkeznek a reakciók.
Az este kifejezetten kóros hatással volt a következő napomra. És nem csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt. A munkahelyemen és minden más szociális környezetben felfigyeltem az „Úgy csinálnám…” című jelmondatokra. Úgy olvasnék, úgy horgásznék, úgy sportolnék, de… (Igen. Az a gátat képző két betűs szó – amely mögött emberek százezreinek, millióinak meg nem valósuló vágya, álma, vágyálma rejtőzik – ott búslakodott minden ilyen mondat közepén.) Nincs rá időm. Ám vajon a külső szemmel teljes életet élő, a sikert sikerre halmozó emberek mind gazdag családban született időmilliomosok voltak, akik életük minden percét arra fordíthatták, amire szerették volna? Néhány évvel ezelőtt Arnold Schwarzenegger, a színész- és testépítőlegenda – akkor már Kalifornia állam kormányzója – egy neves amerikai egyetemen tartott lelkesítő beszédében adta meg a választ kérdésünkre. Abban az időben, mikor még a testépítő vágyálmait kergette, ebből a sportból nem lehetett pénzt csinálni.
– Nem volt pénzem a sporthoz szükséges ételre és bármi másra sem. Így dolgoznom kellett egy építkezésen. Napi négy órát vállaltam mindennap. Emellett egyetemre jártam, otthon is tanultam, és hetente hatszor lejártam az edzőterembe edzeni. Esténként nyolctól éjfélig színészi órákat vettem, hetente négyszer. Mindent megtettem a céljaimért. Nem volt egyetlen perc sem, amit elvesztegettem volna – mesélte Arnold a hallgatóknak. Kérdésünkre a válasz tehát egyértelmű nem. A színész- és testépítőlegenda szerint az emberek többsége azért halogat, azért nem végez el bizonyos dolgokat, mert csak sodródik az árral, vízió nélkül él. Arnold Schwarzenegger úgy véli, akkor tudjuk maximálisan kihasználni az időnket, ha kitűzünk magunk elé egy célt, amely szentesíti az ahhoz szükséges eszközöket. Szerinte amennyiben napi hat órát alszunk, tíz órát dolgozunk, még mindig marad nyolc óra a napunkból, amiből minden nap legalább egy felet fordíthatnánk arra, amit szeretnénk csinálni. S talán ez még a kivételesen nehéz sorsú emberekre is igaz lehet.
Ám térjünk vissza a hétköznapokra! A minap, amikor a következő „Nincs időm, mert…” vagy „Úgy csinálnék valamit, de…” kifejezést hallottam a munkatársamtól, megkértem, hogy vegye elő a telefonját, és lépjen bele az alkalmazáskezelőbe. Megkértem, nézze meg, mennyi időt tölt el bizonyos alkalmazásokkal. Napi négy óra képernyőidő-használatot mutatott a készülék. Abból átlagosan napi két órát Facebook, napi egy órát pedig az Instagram használatával töltött el. Mindezek alapján jogosan merül fel bennünk a kérdés: Tényleg nincs rá időnk?
