Fiatal emberek rövid megnyilvánulásait olvasom: mindegyikük leírja, hogy ő ateista. Úgy tűnik, hogy tudományos fölvilágosultságukkal kérkednek. Pedig manapság nem jelent erényt istentagadónak lenni, hiszen a „haladó”, szabadgondolkodó világ iskolái javarészt így oktatnak és nevelnek. Kevesebb a kötöttség és a kötelezettség, gyérek a korlátok, szabad az élet. Szívesebben hallgatom vagy olvasom azokat, akik gondolkodnak és kételkednek. Bármely irányba is fordulnak utána. Mert ők mégsem mindig a hangosabb kolomp hangja után indulnak, bár a „tudományos fölvilágosultságuk” be is csaphatja őket. A tudósok ugyan nagy dolgokat visznek véghez, de vajon Fleming megtalálta vagy megalkotta a penicillin forrását? (Amellett, hogy az észak-afrikai beduinok évezrednyi idő óta készítenek gyógykenőcsöt penészgombákból.) Hálásak lehetünk Szent-Györgyi Albertnek a C-vitaminért, ám ki tudja hány ezer éve fogyasztják már gyümölcsök és zöldségek által az emberek. Beszélhetnénk a szabadesésről, az atomról és milliószámra más fölismerésekről, amelyeket réges-régen megalkottak: a hívők szerint Isten, az ateisták szerint a természet.
Csókay András, a mélyen vallásos agysebész említette meg egyik előadásában, hogy „Heisenberg, a részecskefizika atyja azt mondja, hogy amikor a tudomány poharából az első kortyokat kiiszod, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van Isten”. Albert Einstein – aki nyilván nem is mondható hívőnek – pedig úgy nyilatkozott, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. S amikor föltette a kérdést, hogy mi az értelme létezésünknek, és mi értelme egyáltalán az élőlények életének, így válaszolt: Erre a kérdésre válaszolni nem egyéb, mint vallásosnak lenni.
Minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz – fogalmazta meg egykor Lao-ce. Talán az ő megállapítását szemléltették így: ha egy gombnyi a tudásod, a gomb kerülete érintkezik a nem tudással, tehát fölvértezve érzed magad. Ám amikor csak hatalmas kör képes befogadni az ismereteidet, a kör kerülete óriási mennyiségű nem tudással érintkezik, és rájössz, hogy milyen keveset tudsz.
Tudomány és hit együtt járnak. Igaz lehet a megállapítás, hogy a bajbajutott egyszerre kapaszkodik bele mind a kettőbe: a papba és az orvosba, ezért nem mehetnek el közömbösen vagy ellenségesen egymás mellett. Így a támaszra szoruló két hivatást, két gondolkozási irányt kapcsol össze.
Olasz orvos mesélte, hogy tavaly a koronavírus-járvány első nagy hullámának idején betegeskedő öreg pásztor került hozzájuk, majd Bibliájából fölolvasott a haldoklóknak. A teljes kimerültség határán álló orvosok is, halottakkal körülvéve, néha hallgatták megpihenve.
– Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Hat napja nem voltam otthon, nem tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a földön.
Csókay doktor, amikor a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról beszélt, így fogalmazott: A hit az ima által született tudományos, megmagyarázhatatlan csodáknak a halmaza. Emberi erővel semmire nem mentünk volna, nem vállaltuk volna.
Bizonyos, hogy nem a tudomány hatalmára gondolt az a fiú, aki valahol Ázsiában kerékpáron érkezett a jezsuita hittérítőhöz, papírba csavarva hozta újszülött kishúgát, mondván, meghalt, de kéri a szerzetest, hogy keresztelje meg. Vonakodva, de megtette, és amikor a fejére öntötte a keresztvizet, a kislány fölsírt.
Lehet, hogy méltósággal kell birtokolni a tudást, mert a dölyfös csalóka?
