A kúlai 16. Hagyományőrző Napok keretében a délutáni program részeként bemutatkozott az idén júniusban alakult, helyi AbandA zenekar. Megálmodója és alapítója Bakó Zoltán zenész. Tekintettel arra, hogy a csapat folyamatosan régi slágereket játszott, már az első néhány dalt követően többen is felkapták fejüket, hiszen vidékünkön is jól ismert előadók dalairól volt szó. Egymást követték a 70-es és a 80-as évekből Presser Gábor, az LGT, Sztevánovity Zorán, az Illés, a Fonográf, Koncz Zsuzsa, az Omega, a Bojtorján és más ismert sztár, illetve csapat örökzöld dalai.
Fenyvesi Petronella, a zenekar egyik énekese elmondta, a jelenlegi tagok: Bakó Zoltán (ritmusgitár, ének), Apró Zoltán (dobok), Sol István – Csibe (szintetizátor), Lackó Zsolt (basszusgitár), Farkas Attila (ütőhangszerek, gitár, vokál), Fenyvesi-Jung Mária (zongora, orgona, vokál).
− A csapat mottója: Játsszunk! A már említett zenei műfaj iránti szeretet ösztönözte a tagok társulását, elejében változó összetételben, idővel mindinkább állandósult számban. Mivel nem zárt körű társulatról van szó, örömmel várjuk az új tagok jelentkezését. A próbákat júniusban kezdtük. Néha naponta, néha csak hetente jövünk össze, minden attól függ, hogy ki mikor tud megjelenni. Az elmúlt három hónap alatt kb. 22 számot gyakoroltunk be, most ezeket játsszuk. A kínálat persze folyamatosan bővül. A fő célkitűzésünk egyrészt a kikapcsolódás, másrészt ezt a könnyűzenei műfajt szeretnénk megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal is, egyúttal pedig frissítjük az idősebbek emlékezetét – mondta mosolyogva Petronella.
Hozzátette, a tagok életkora 20−67 év, tehát nem a kor számít, hanem az, amit a színpadon produkálnak. A csapat a három hónap alatt több alkalommal is bemutatkozott a helyi közönségnek és zenekedvelőknek, és nagyon remélik, hogy mind több fellépési lehetőségük lesz.
Bakó Zoltán, a kúlai zenekar vezetője elmondta, zenei világának formálódása alatt „röpke” 60 év szállt el.
− A’70-es évek derekán Laczkó Antival (életreszóló haverommal) és a közben elhunyt Baracskai Sándorral alapítottunk együttest, és a saját szerzeményeinket játszottuk. Később mindenki a saját élete után futott, kitört a háború, s jöttek a vele járó viszontagságok, amelyek háttérbe szorították a zenélést. Amikor végre ráncba szedtük az életünket, Antival újra elkezdünk zenélni. Hamarosan a fiai is felnőttek, Áron és Zsolti, akik zenéléskor mellettünk voltak, így hamarosan ők is elővették a gitárokat és társultak a csapathoz. Antival nagy örömmel kísértük fejlődésüket és azt, ahogyan túlszárnyaltak minket (ami őszintén szólva nem is volt nehéz). Így meg is voltunk egymással, amig meg nem történt a „kiváltó incidens” (ezt a kifejezést a lányomtól kölcsönöztem). Egy kerti sörözés alkalmával a lányommal és élettársával előkerült a gitár, s a már említett előadók dalaiból csaknem tízet eljátszottam, közben azt reméltem, hogy legalább a refréneket együtt énekeljük majd. Nagy meglepetésemre a lányom rákérdezett, hogy ezek milyen dalok, soha nem hallotta őket (bár elmúlt 30 éves, ráadásul Magyarországon született). Rávágtam, hogy ezek bizony a legjobb slágerek a magyar pop- és rockzene világából. Nagyon tetszettek neki, és rákérdezett, hogy honnan szedtem őket elő. Honnan? Hát ezeken nőttem fel! Sajnos utólag kiderült, nem ő az egyetlen, sőt, legalább egy egész nemzedék nem ismeri ezeket a gyönyörű dalokat. Simán kihaltak a médiában, csak az igazán megszállottak ismerik és élvezik ezt a stilusú zenét. Mi ezen nőttünk fel, fiatalságunkat, a bakelitkorongokat, magnószalagokat idézik a dalok.
Valahogy ekkor kezdett bennem formálódni a gondolat, hogy tenni kell(ene) valamit. A Népkör MMK idei közgyűlésén ecseteltem is az elképzelésemet és szándékomat. A Népkörben ugyanis ápolják a magyar népdalt, néptáncot és még sok mindent, ami kultúránk, hagyományuk része. Úgy gondoltam, hogy nem lenne ördögtöl való, ha a pop-rock hagyományokat is a Népkör keretében ápolnánk. A közgyűlés elfogadta az ötletemet, el is kaptuk a billiárdterem kulcsait. A „próbateremről” utólag derült ki, hogy városunk lehető legjobb hangulatilag és akusztikailag igénybe vehető helysége – mondta szinte egy szuszra Bakó Zoltán.
Kiemelte, miután megtörtént az „ősbemutató”, a visszajelzések igazolták, hogy a zenekar jó úton halad, a zenészkollégák pedig kitartásra biztatják őket.
Szavai szerint a zeneszámok zömét újragondolják, hangszerelik és igyekeznek nem utánozni, hanem újítani anélkül, hogy a dallam megváltozna. Ennek irányában formálódik a zenekar további stílusa is.
Az AbandA mert nagyot álmodni, és elkezdte megvalósítani az álmokat. Egészen biztos, hogy hallunk még a kúlai magyar csapatról.
Nyitókép: A kúlai AbandA zenekar fellépése a 16. Hagyományőrző Napokon (Fotó: Paraczky László)
