Méhek a szomszédban

Az ember alapvetően társas lény, sokszor mégis nehezen jön ki a környezetében élőkkel. Ahol több ember él egymás mellett, ott időnként óhatatlanul megjelennek az érdekellentétek is, amik konfliktusokhoz vezetnek. Lapunkat egy paphalmi családapa kereste meg azzal, hogy hiába éljük a nyár legmelegebb napjait, nem engedheti ki a gyerekeket az udvarra, mert a szomszédban egyik napról a másikra megjelentek a méhek, és szomjukat oltva ellepték a medencét, a kádat, a lavórt.

– Egyik éjszaka a szomszédos, elhagyatott portán mozgást észleltünk, de mire kiértem a zseblámpával megnézni, hogy mi történik, már csak azt láttam, hogy egy traktor elhaladt – meséli a kétgyerekes apa, aki másnap arra ért haza, hogy egy konténernyi méh van a szomszédos telken, mintegy harminc méterre a házuktól. – Ilyenkor a pótkocsin szoktak feltüntetni elérhetőséget, de most nem találtam, a szomszéd telek tulajdonosát pedig nem értem el. Fölhívtam a rendőrséget, hogy megkérdezzem, mi a teendő, hiszen az ingatlan az enyém, életvitelszerűen lakunk itt három éve, két kicsi gyerekünk van. Ők a helyi méhészekhez irányítottak, ezért felhívtam a zentai Méhész Egyesületet, és csak egy nyugalmazott méhészt értem el, de ő nagyon segítőkész volt, és továbbította a problémámat az illetékes méhésznek. Ő jelentkezett, és küldtem nekik képet, hogy a méhészek közt meg tudják osztani, hátha valaki ráismer a saját kaptárjára. Másnap reggel jelentkezett is a tulajdonos.

Régebben ő maga is tartott méheket, de ezzel a gyerekek születésekor fölhagyott, ellenben nem ismeretlenek számára sem a rovarok, sem a méhészet:

– Nem a méhekkel van baj, hanem hogy itt vannak mellettünk. Ráadásul a méhek általában délkelet irányába röpülnek ki, és pont az útvonalukban vagyunk. Igencsak fölháborított a dolog, hogy valaki mindenféle megkérdezés, jelzés nélkül beállított ide ilyen sok méhvel. Nagyon közel vannak a házunkhoz, a 40 fokos melegben nem tudom kiengedni a gyerekeket az udvarra, mert mindenhol, ahol egy pici víz is van, akár a tyúkoknál, a medencében vagy egy pohárban, ott pillanatokon belül megjelennek a méhek. Persze csípés is volt, egyelőre úgy néz ki, hogy a kisebbik gyerekem jelenleg nem allergiás a méhekre. Nagyon örülnék neki, ha a következő időszakban a csípések nem öltenének akkora mértéket, hogy esetleg allergia alakuljon ki valamelyiküknél.
A tulajdonos azt tanácsolta nekik, hogy takarják le a kádat és a medencét, ne hagyjanak elöl vizet, ezzel megelőzhetik, hogy odaszokjanak a méhek. Csakhogy a hetekben 35-40 fokos kánikula van, életszerűtlen, hogy egy család bezárkózzon a házba:

– Megmondtam a méhésznek, hogy szerintem az lenne a járható út, ha odébb költöztetné a méheit. De szerinte az egy optimális hely, mert közel van a méhlegelő. Viszont a méhek öt kilométeres távban be tudják gyűjteni a mézet, ezért egyáltalán nem lehetetlen találni számukra egy nyugodtabb helyet, ahol senkit sem háborgatnak – mondja a családapa, aki annak idején a többi között azért vásárolta meg a telket és a rajta álló ingatlant, mert alkalmasnak találta arra, hogy ott a leendő családjával nyugodtan élhessen. A hétköznapi életüket rúgták föl azzal, hogy melléjük költöztették a méheket.

Megkerestük a méhészt is, aki a neve elhallgatása mellett nyilatkozott lapunknak. Mint mondta, a telek tulajdonosát kereste föl, hogy odaköltöztethesse a méheket, aki erre adott neki engedélyt:

– Tavaly raktunk fel vadkamerát, és láttuk, hogy állandóan figyelik a méheinket. Hogy lopási szándékkal vagy sem, azt nyilván nem tudom. Megvoltak a fölvételek, egy Opel Zafirával egy úr állandóan a méheket figyelte. Előtérbe kerültek a méhlopások, és végül ez volt az egyik oka annak, hogy ideköltöztettem a méheket. Itt zárt részen vannak, ami bizonyos védelmet jelent. Ez egy elhanyagolt gyümölcsös, nem is tudtam, hogy a szomszédban egy kisgyerekes család lakik, sőt nem gondoltam, hogy ott életvitelszerűen él bárki. Húsz éve foglalkozok méhészettel, nekem is vannak gyerekeim, és ők is felnőttek.
Szerinte érdemes a medencéket, nagyobb vízfelületeket néhány napra letakarni, hogy a méhek ne szokjanak oda. Mint mondta, a méhek a dolgukat végzik, a virágzó napraforgóhoz mennek, nem a szomszéd udvarban keresik, kutatják a vizet. Ő maga úgy szeretett volna megoldást találni a problémára, hogy egy itatót alakít ki a méhek számára, hogy odaszokjanak, és ne a szomszéd családot zavarják.
– Arrafelé gyümölcsösök vannak, hétvégi házak, ráadásul szerintem a háztól elég nagy távolságra vannak a méhek, nem kellene zavarniuk senkit. Vannak kollégák, akik bent a városban tartanak méheket, és mégsem zavarja a szomszédokat. Ha ezen múlna, akkor sehol sem lehetne méheket tartani – tette hozzá.

És hogy mi lett a történet vége? A telek tulajdonosa tudomást szerzett a történtekről, és elküldte a méhészt a méhekkel együtt. Az ügy végére így pont került.