A búzaszentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban. Szenttamáson április 25-én jegyezték fel az eseményt. Zsúnyi Tibor, a Szent Kereszt felmagasztalása plébániatemplom esperesplébánosa a hívek kíséretében kedden délután Füstös Illés búzaparcelláján tartotta meg a vetés megáldását, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért.
A szertartást a Füstös-tanya közelében lévő búzatábla mellett tartották meg, a plébános úr és a hívek a négy égtáj felé fordulva könyörögtek a jó termésért, majd megszentelték és megáldották a búzatáblát.
‒ Áldja meg Isten egész határunkat, hogy legyen termésünk, legyen betevő falatunk, és talán még egy kis jólétünk is legyen – mondta Tibor atya.
Az ősi módon megszentelt búza régóta a népi gyógyászat egyik csodaszere volt, sokan a Márk-napi szentelt búzával gyógyítottak, máshol pedig a Márk-napon készített búzakoszorúval füstöltek. Több helyen kivitték a szántóföldekre és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. Ugyancsak ősi szokás volt a búzát az állatok zöld takarmányába keverni, hogy az állatok ne fúvódjanak föl.
A búzaszentelési körmenetet az 1950-es évek elején betiltották, ezután a templom falain belül végezték el a szertartást.
A szokásnak, bár Szent Márk napjához kapcsolódik, semmi köze sincs az evangélistához. Szent Márk valószínűleg sohasem látott búzát; sem Jeruzsálemben, ahol ifjúkorát töltötte, sem később Rómában, majd Alexandriában, ahol 100 körül mártírhalált halt.
