Igazi házias kolbászok készültek

Szombaton tizenharmadik alkalommal tartották meg a magyarittabéiek a Kolbászfesztivált, a téli gasztronómiai fesztiváljukat. A megmérettetésen huszonegy csapat vett részt, amelyek Tordáról, Magyarcsernyéről, Muzslyáról, Bégaszentgyörgyről, Szerbittabéről, a romániai Ótelekről és több helyszínről érkeztek.

Valamikor disznóvágás nélkül elképzelhetetlen volt az, hogy a család asztalára kolbász kerüljön, az idő múlásával és a világ változásával azonban megteremtődtek a feltételek arra, hogy a hentesüzletekben és az áruházakban megszámlálhatatlan mennyiségű kínálatból válogassunk. A nagyvárosi kultúrákból már kiveszett a disznóvágás hagyománya, de a falvakban sem biztatóbb a helyzet, ugyanis a fiatalok már önrészre sem látják értelmét a sertéstenyésztésnek, mert azonfelül, hogy az nem kifizetődő, a kereskedelmi üzletek kínálatát kielégítőnek, illetve egy-egy alkalomra megfizethetőnek tartják. A disznóvágáshoz kapcsolódó rendezvények a hagyományaink bemutatása és ápolása mellett a közösségépítést szolgálják.

Az Óteleki Keresztény Gazdakör tagjai azon dolgoznak, hogy a hagyományaikat és szokásaikat átadják a fiatalabbak számára. Lőrincz Jenő csapattagtól megtudtuk, hogy településükön még nagy hagyománya van a disznóvágásnak, a tudás pedig apáról fiúra száll, ahogyan a kolbász receptje is.

– Ahány ház, annyiféle íz, és annyiféle kolbász van. Mindenkié nagyon finom, a titkainkat azonban megőrizzük. A legfontosabb, hogy finom legyen. Orosházára is járunk egy hasonló rendezvényre, ahol mindig ugyanazzal a recepttel dolgozunk. Van, mikor nyerünk, és van, mikor helyezés nélkül térünk haza, de a titkaikat ott sem osztják meg senkivel a versenyzők – mesélte az óteleki férfi.

Habár a rendezvény keretében a versenyzők kolbászkészítésben mérik össze a tudásukat, az ittabéiek szívesen tekintenek vissza arra is, hogy milyenek voltak a településen az egykori disznóvágások.

– A gyerekkoromból megmaradt az az emlék, hogy nagy eseménynek számított a disznóvágás, akkor összejöttek a nagyszülők, a szülők és a gyermekek is. A kiválasztott állatokat levágták, majd megperzselték szalmával. Mi gyújtottuk a kis tüzet. Sütötték a tepertőt, odatették az abálólét, és kis gömböcöt is készítettek. Darálták a húst, majd töltötték a kolbászt, a legvégén pedig megsütötték a feldarabolt húst. A vacsorára, amikorra a kolbász is megsült, összejött az egész család – emlékezett vissza Dávid Julianna, a Magyarittabéi Nyugdíjas-egyesület tagja, és arra is kitért, hogy egyesületük részére az ehhez hasonló rendezvények teret adnak arra, hogy viszontláthassák azokat a régi ismerőseiket, akikkel évente csak egyszer vagy kétszer találkoznak.

A magyarcsernyei helyi közösség csapata is szereti az ilyen megmozdulásokat, mivel kiváló teret nyújtanak az ismerkedésre, a barátkozásra és a társalgásra.

– A Muzslyai Tepertőfesztiválon is részt vettünk, de ide is eljövünk minden évben, mert mindig jól érezzük magunkat. Mi hagyományos kolbászt készítünk, sóval, borssal és fokhagymával. Kerüljük a további ízesítők, ízfokozók használatát – közölte Vastag Sándor csapattag.

Az elkészült kolbászokat egy négytagú zsűri kóstolta meg és értékelte. A magyarkanizsai Szecsei Szilvesztertől, a zsűri elnökétől megtudtuk, hogy az értékelés során figyelembe vették a hús darálását és fűszerezését, illetve a kolbászok kinézetét és ízét is.

– Tettünk egy kört, hogy lássuk, hogy állnak a versenyzők, de azt hiszem, hogy az értékelés során nagyon nehéz feladatunk lesz, mert a legtöbb csapat tudja, hogy hogyan is készül az igazi házias kolbász. Nehéz lesz eldönteni, hogy kié a legfinomabb – szögezte le a zsűri elnöke.