A szenttamási Kultúrotthon galériájában Új négyzetek elnevezéssel megnyílt Branimir Karanović fényképész, egyetemi tanár önálló kiállítása. A 40 év tapasztalattal rendelkező művész lapunknak elmondta, pályafutását az Újvidéki Művészeti Akadémián kezdte meg, majd a belgrádi Iparművészeti Kar tanáraként vonult nyugdíjba. Fényképészként a mai napig alkot, a hivatás döntően meghatározta egész életét.
Focipálya? Stadion? Vagy csak kiterített négyzet? (Fotó: Paraczky László)
A kiállított fényképek az elmúlt két évben készültek és közös művészi jellegük van, azonban a motívumokban különböznek egymástól, ezért a motívumon van a hangsúly.
− A ma látható fotók közös vonása, hogy a motívumot kiragadtam a kontextusból, és erre fókuszálok. A fő cél, hogy a szemlélő felfedezze azokat a dolgokat, amelyek nincsenek, vagy nem láthatók jól a képen, közben pedig felismerje, hogy a fotó valójában mit ábrázol. Egyszerűbben ezt úgy lehet elmagyarázni, mint amikor valamit mikroszkóp alá teszünk, és annak egy részét kinagyítjuk. Nálam ez van a fotón, az itt látható fényképek erről szólnak. A fotózás mellett grafikával is foglalkozok. Grafikáim annyiban sajátosak, hogy az 1970-es években ezekbe vittem be a fotózást, összekötöttem a két különböző formát. Ez a fajta technika akkoriban a világban ismert és érdekes volt, nálunk azonban nem volt túl népszerű. Ma már mindezt sokkal könnyebb megvalósítani, hiszen a digitális fotó és nyomtatás nagyban megkönnyíti a munkát. Ez a fajta művészet önmagában grafika, amelyben otthon érzem magam. Ezért különböznek a fotóim a kollégákéitól, mert grafikáknak tűnnek, kompozíciójukban, a fekete-fehér felületek absztrakt kapcsolataiban, amit én grafizmusnak nevezek – mondta Branimir Karanović.
Jól kivehető a fotó és a grafikai alkotás összefonódása, de első látásra nem tudni, hogy a kép minek a részét ábrázolja (Fotó: Paraczky László)
Elmagyarázta, hogy ez a fotózás nem absztrakció, inkább a valósághű természet, csendélet és táj visszatükröződése, de úgy van elkészítve, hogy első pillantásra nem ismerhető fel, mit ábrázol, és csak a fény, az árnyalatok és a sötétség játékának tűnik. Viszont amikor jobban és tovább szemléljük az alkotást, felismerhető, hogy tulajdonképpen mit ábrázol.
A faág kéreg alatti törzsének egy része, kinagyítva (Fotó: Paraczky László)
− Személy szerint szeretem ezt a fajta fotózást, ez persze önmagában nem absztrakció, inkább valósághű tájat ábrázol. Vagy csendélet, de úgy van megalkotva, hogy első pillantásra nem ismered fel, amit ábrázol, csak a fény és a sötétség játékának tűnik, amíg nem teszel erőfeszítést, hogy felismerd, mi van valójában előtted. Tulajdonképpen összeolvasztom a fotót és a grafikát. Szeretem ezt csinálni, a kreativitást az apámtól örököltem, aki ugyancsak 40 évig volt tanár, viszont nem akartam folytatni a grafikát, inkább a fotózást választottam. A fotózás viszont idővel visszatért a grafikához, hiszen mindkét művészetnél betört a digitális korszak – magyarázta beszélgetőtársunk.
Egy-egy alkotás gondolkodásra készteti a látogatót (Fotó: Paraczky László)
A kiállítás megnyitóján elhangzott, Branimir Karanović több évtizedes alkotói tevékenységével és az új művésznemzedékek oktatásával előkelő helyet vívott ki az ország kulturális világában, sőt Szerbia határain túl is. Eddig 25 önálló kiállítása volt. Négyzet alakú fényképei absztrakt gondolkodásra késztetik a szemlélőt, aki egy idő után rájön, hogy az alkotó az objektíven keresztül teljesen másképp látja a világot.
Nyitókép: A megnyitón idősek és fiatalok is megjelentek (Fotó: Paraczky László)
