Öt Fiat 500L gépkocsi, valamint egy belgrádi lakás talált gazdára a Vedd el a számlát, és nyerj! elnevezésű nyereményjáték ötödik húzásán, amelyet szombaton 18 órakor a Szerbiai RTV közvetített. A fődíjat, a belgrádi 2,5 szobás lakást a verbászi Ana Rmuš nyerte.
Rövid telefonos egyeztetést követően a verbászi nyertessel a város központjában lévő játszótér mellett találkoztunk. Bemutatkozásként elmondta, hogy egyik helyi nagyvállalatnál jogászként dolgozik, 34 éves, elvált és hároméves gyermekével, valamint bátyjával a szüleinél laknak.
− Jó ideje megoldatlan a lakáskérdésünk, ezért nagyon örülök a nyereménynek. Igaz, még nem tudom, hogy igazából mi legyen a belgrádi lakással, mert nem szeretnénk elköltözni Verbászról. Ez a szülővárosom, itt dolgozom, itt van a baráti köröm, és minden ide köt, tehát nem szívesen költözöm sehova. Mindenesetre, az már most biztos, hogy kisfiammal örökre megoldottuk a lakásproblémát – mondta mosolyogva Ana.
Az amúgy vidám természetű beszélgetőtársam elmesélte, hogy a család többé-kevésbé rendszeresen részt vesz a különböző nyereményjátékokban, így jómaga is vásárolt már kaparós sorsjegyet, lottózott stb., de még soha semmit sem nyert. Így volt ez a Vedd el a számlát, és nyerj! nyereményjátékkal is.
− Amikor elindult ez a játék, kevés borítékot küldtünk be, az idén azonban tavasz óta játszunk, és vagy 40-50 borítékra való számla is összejött. A család egy külön tálba dobálta a fiskális számlákat, melyeket azután a bátyám rendezett. Sorbarakta, átnézte, borítékolta és küldte őket. Néha ő vitte postára a borítékokat, néha én. Az egészben az az érdekes, hogy a most kihúzott borítékot a kisfiam tette a postaládába. Ugyanis aznap a bátyámmal mentek a városba, vitték a sárga színű borítékot, a postánál a bátyám felemelte a fiamat, ő pedig bedobta a ládába. A dolog másik érdekessége az, hogy ezt a borítékot nem a bátyám, hanem az apám készítette el, ő rakta bele a számlákat és ragasztotta le. Többször követtük szombatonként a húzásokat, így volt ez most is. Jómagam éppen kalácsot készítettem a konyhában, amikor az apám jó hangosan kiszólt, hogy sárga borítékot húztak ki, lehet, hogy éppen a miénk. Legyintettem egyet.
De miután beolvasták a nevünket, mindent otthagyva rohantam a szobába, és bizony a néhány perc, amíg a bizottság ellenőrizte a boríték tartalmát, örökkévalóságnak tűnt. Egy perc múlva csengett a telefon és onnantól a házban mindenki az égig ugrott, nevettünk, sírtunk örömünkben. Több órán át megállás nélkül csörgött a telefon, mindenki gratulált. Nehéz volt elhinni, hogy ekkora szerencse érte a családot – idézte fel a szombati eseményeket Ana.
Közben elmesélte azt is, hogy titokban autót szeretett volna nyerni, mert úgy gondolta, hogy azt könnyen el lehet adni, a kapott pénzen, valamint banki kölcsönnel valahogy megoldják a lakásproblémát. Közben rájuk mosolygott a szerencse.
