A húsvét nem az igazi tojásfestés nélkül – állítja a szenttamási Robotka Sarolta, aki az ünnepeket megelőző napokban szinte folyamatosan festette és hímezte a tojásokat a helyi Hagyományápolók Klubjának termében. Az asztalokon lévő különböző felszerelés és szerszám mellett több, különös motívumokkal díszített tojást is sikerült lencsevégre kapni. Kávészünetet tartva Sarolta elmesélte, hogy közülük több az elmúlt években készült, azóta folyamatosan fejleszti eddigi tapasztalatait, és húsvét közeledtével újabb motívumokat, technikákat jelenített meg.
− Voltaképpen nem emlékszem, hogy pontosan mikor kezdtem el foglalkozni a tojásírással, -karcolással. Arra emlékszem, hogy nagyon fiatal voltam, talán 10 éves, és egy idős néni járt a klubba, aki karcolta a tojást. Egy idő után valakinek eszébe jutott, hogy ilyenkor, húsvét táján aktuális lenne a gyerekek körében a „viaszozás”. Egyszerű, szöges írókával kezdtünk el akkoriban dolgozni, mártogattuk a tojást a kályhán olvasztott viaszba, és bár nem voltunk túl pontosak, büszkeséggel töltött el bennünket, hogy lám, ilyesmit is megtanultunk. Később otthon folytattam a kísérletezést, kisebb-nagyobb sikerrel. Az igazi áttörést az egészben az internet megjelenése hozta, elég sokat megtanultam, sok ehhez fűződő dolgot letöltöttem, technikákat, motívumokat egyaránt. Rájöttem, hogyan lehet valódi írókát készíteni, és onnantól kezdve már szinte minden könnyebben ment, fejleszteni kezdtem a már meglévő tudást, de csak mostanra „ért be” az egész – mesélte Sarolta.
Robotka Sarolta szenttamási tojásfestő (Paraczky László felvétele)
Közben elmagyarázta, hogy a tojásfestést igazából a selyemfestéssel lehet összehasonlítani, ugyanis ahol lefedjük viasszal, ott megmarad az eredeti színe. Szavai szerint amennyire lehetséges, próbáljuk időrendi sorrendbe rakni a tojásfestés folyamatát.
− Nos, az egész azzal kezdődik, hogy megmossuk a tojást, és megfőzzük vagy kifújjuk, ami attól függ, hogy mi a tervünk. Ezt követően először ceruzával, majd viasszal rávisszük a motívumot a tojás héjára. A következő lépésben savba tesszük, vagy valamilyen festékbe. Az első esetben a kirajzolt rész világosabb marad, attól függően, hogy mennyi ideig áll a savban, a hidegvizes festésnél pedig a viasszal bevont részen megmarad a tojás eredeti színe. Ha például piros színbe mártottuk, akkor a motívumot kivéve piros lesz a tojás. Ezt lehet tovább fokozni. Amennyiben az ilyen piros színű tojásra újabb viaszmotívumot viszünk, akkor a tojás eredeti színe mellett pirossal írt motívumot kapunk, és egy újabb színű tojásunk lesz, vagyis már három különböző szín lesz a tojáson. Jómagam jelenleg a negyedik színnél tartok, de vannak már hat, sőt ennél több színűek is. A másik út az, hogy festés nélkül is lehet hímes tojásokat kapni, mégpedig a már motívumokkal díszített eredeti színű (barna) tojást savba/ecetbe tesszük, és attól függően, hogy meddig tartjuk benne, a színe egyre világosabbá válik. Leszedjük, letöröljük a barna részeket, és már egy másik színárnyalatot kaptunk. A folyamat a tojás kifehéredéséig folytatható, tehát ha időnként kivesszük és megtöröljük, más-más színt kapunk – ecsetelte Sarolta.
Első komolyabb munkái (Paraczky László felvétele)
Miközben beszélgetőtársam magyaráz, próbálom megjegyezni, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy hozzákezdjünk ehhez a technikához. Az asztalon sok minden található: tojásfesték, íróka, melegítőedény, viasz, edény a festéknek, tojástartó, rongy a törléshez…
Áttérünk a gravírozott tojásokra. Sarolta elmondta, hogy vett egy kézi gravírozógépet, és a festés helyett a már tojáson lévő mintát többfajta fúrófejjel óvatosan csiszolja, illetve fúrja. Kiemelte, ehhez a legalkalmasabb a libatojás, mert vastagabb a héja, könnyebben lehet vele dolgozni. A tyúktojás kisebb, vékonyabb a héja, és ha sűrűbb a minta, fennáll a veszély, hogy összetörik. A gravírozás során a minta világosabb, illetve fehér lesz, ez attól függ, hogy mennyi ideig tartjuk a felületen a gépet. Szerinte a tojásdíszítések közül a gravírozás az egyik legnehezebb munka.
– A kifújt tojás sokkal nagyobb odafigyelést igényel, törékenyebb, nehezebb vele dolgozni. A főtt tojás viszont sokkal könnyebben és gyorsabban díszíthető, viszont amellett, hogy nem túl értékes, van még egy hátránya, nem tárolható sokáig. Többször voltunk odahaza olyan helyzetben, hogy egyszerűen sajnáltuk feltörni (és megenni) a főtt hímes tojást, mert túl szép volt. Ezzel szemben a kifújt és száraz tojás korlátlan ideig eláll, és gyönyörködhetünk benne – mondta beszélgetőtársunk.
Sarolta a régi magyar és Kárpát-medencei motívumok mellett előszeretettel alkalmazza az egyszerűbb szenttamási fehér hímzéses mintákat.
– Mert nálam ezek az otthoniasabbak. Az internet pedig korlátlan ötleteket nyújt, így néha onnan is leszedek ezt-azt. Jelenleg úgy gondolom, hogy még fejlesztenem kell az írástechnikát, hiszen amennyiben a viasz lecseppen, javításra nincs lehetőség, de fejleszteni szeretném a jelenlegi felszerelést is. Bár Szenttamáson még mindig a hagyományos tojásfestés a divat, szerintem haladni kell a korral, és ezt a művészetet tovább kell csiszolni, tanulni – zárta szavait a tojásfestő.
