2024. november 22., péntek

Vagyunk!

Királyhalmon is megünnepelték a nemzeti összetartozás napját

A magyar országgyűlés 2010-ben június negyedikét, vagyis az első világháborút követő trianoni döntés aláírásának dátumát a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Ezzel a gesztussal a magyar nép történetének egyik legnagyobb tragédiájának évfordulója többé már nem a gyász napja, hanem a nemzet megmaradásának, az összetartozásnak az ünnepe. A határ menti Királyhalom templomának kertjében 2012-ben egy almafát ültettek el, amely az összetartozást szimbolizálja. Az almafa azóta megnőtt és termést is hozott, és 2012 óta a templomkert ad otthont a nemzeti összetartozás napja vajdasági központi rendezvényének.

A vasárnapi rendezvény alkalmi szentmisével kezdődött, majd a templom udvarában sor került a megemlékezésre, amely a Himnusszal vette kezdetét. Ezt követően Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Katona Róbert

Katona Róbert

Szentmise a Jézus Szentséges Szíve templomban

Szentmise a Jézus Szentséges Szíve templomban

– Százhárom évvel ezelőtt az éppen polgárosodásnak indult településünkön hatalmas változások történtek. Családi, gazdasági kapcsolatok szakadtak ketté, ami azelőtt természetes volt, az lehetetlenné vált. 2012-ben ültettük el a nemzeti összetartozást szimbolizáló almafacsemetét, amit azóta is szorgos kezek gondoznak, nevelnek. Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek a gyökerei, a mieink pedig nagyon is azok. Az a feladatunk, hogy kivirágoztassuk és termést hozzon ez a fa – mondta katona Róbert.

A megemlékezésen Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben az önbecsülés fontosságát hangsúlyozta.

Pásztor István

Pásztor István

A rendezvényen sok magas rangú tisztségviselő volt jelen

A rendezvényen sok magas rangú tisztségviselő volt jelen

– Az elmúlt évtizedben mindig itt, a királyhalmi Jézus Szentséges Szíve plébániatemplomban tartottuk a megemlékezést, mert amikor anyaországi kezdeményezésre almafát ültettünk, akkor a mi választásunk erre az almatermesztő vidékre esett, és Koncz István plébános úr jóvoltából a királyhalmiak által azóta is gondozott almafacsemetét itt ültettük el. Vigyázzuk, óvjuk, a cserkészek feszes vigyázzban állnak az erősödő fácska mellett, ami nemcsak a nemzet összetartozásának a jelképe, hanem a mi figyelmünk, szívósságunk, kitartásunk hirdetője is. Számunkra, vajdasági magyarok számára június 4-e nem a buliról szól, nem az önfeledt szórakozás napja ez. Jeles napként tartjuk számon, amikor jogunk van kitűzni a vajdasági magyar zászlót, hogy ekképpen is megmutassunk: otthon vagyunk szülőföldünkön. Arra ügyeltünk mindig, hogy a megmaradásunk és összetartozásunk felett érzett öröm ne homályosítsa el az esemény tragikumát, a történelmi Magyarország végérvényes felszabdalását. Arra ügyeltünk, hogy a harangzúgás vigye hírét annak, hogy a fájdalmat és a végzetet felülírja a hit, amit Szent István Szűz Máriára bízott, az megmarad. Arra ügyeltünk, hogy alkalmi műsorunk tanítsa meg az utánunk jövőknek, hogy a mi feladatunk mindig több, nekünk nemcsak magyarként kell helytállnunk, nekünk kisebbségi magyarként kell helytállnunk. Az elmúlt tizenkét év azt mutatta meg, hogy az emberek értik és érzik, fontosnak tartják ezt. Ugyanakkor a méltóságteljes megemlékezést, különösen a népi hagyományokat továbbéltető fiatalok, szeretnék kiteljesíteni, önfeledten is meg szeretnék ünnepelni. Hangosan hirdetni, hogy vagyunk. Mi, vagyunk! Ebben a két szóban benne van az önbecsülés és az, hogy nemcsak hogy nem adjuk fel, hanem meg is ünnepeljük magunkat: mi, vajdasági magyarok megünnepeljük azokat a napokat, amiket sikeresen megvívtunk a megmaradásunkért, hogy ebből a jókedvből merítsünk erőt azokhoz a csatákhoz, amik előttünk állnak. Ne csodálkozzanak hát, ha az elkövetkező években Vajdaság-szerte táncházak szerveződnek június 4-én este, fényben úsznak majd a művelődési házak, hangos zene szól a legapróbb bánáti vagy szerémségi faluban és a legnagyobb bácskai városokban egyaránt! Mi vagyunk! És a megemlékezés méltóságát a létezés feletti öröm estéje követi. Ünnepelünk, mert van mit ünnepelnünk. Vagyunk! – fogalmazott Pásztor István.

„Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek a gyökerei”

„Viharban csak az a fa marad állva, amelynek mélyek a gyökerei”

A cserkészek feszes vigyázzban állnak az erősödő fácska mellett

A cserkészek feszes vigyázzban állnak az erősödő fácska mellett

Balla Dávid Szathmáry István Trianont ledöntjük című versét mondta el

Balla Dávid Szathmáry István Trianont ledöntjük című versét mondta el

Az ünnepi beszédeket követően művelődési műsort láthattak az érdeklődők. A királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai, valamint a helybeli Ezerjó népdalkör verses-zenés összeállításában az alkalomhoz illő alkotások hangzottak el. 

A királyhalmi művelődési egyesület Ezerjó népdalköre

A királyhalmi művelődési egyesület Ezerjó népdalköre

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Gergely Árpád felvétele