Csodák, önkéntesek, népzenészek, kopogó csizmák, pergő szoknyák, népdalénekesek. Talán ezekkel a szavakkal lehetne leginkább körbeírni a hétvégén Magyarcsernyén lezajló Gyöngyösbokrétát és Durindót, amely a vajdasági magyarság két legnagyobb, legrangosabb népművészeti fesztiválja. A mintegy ezer lelket számláló közép-bánáti település először adott otthont ennek a két nagy múltú rendezvénynek, ezáltal a falu lakossága a hétvége során megháromszorozódott. A két fesztivál a két nap során mintegy kétezer résztvevőt vonultatott fel.
CSODA MAGYARCSERNYÉN
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke megvalósult csodaként értékelte a hétvégén megtartott LIX. Gyöngyösbokrétát és az XLVI. Durindót. Hozzátette, a magyarcsernyeiek néhány évvel ezelőtt már jelentkeztek a pályázatra, s bár nem ők nyerték akkor a rendezés jogát, nem adták fel.
– A szórvány napi központi rendezvényen láttuk a közösség erejét, és úgy éreztük, megtiszteltetés lesz számunkra, hogy segíthetünk megvalósítani álmukat. Ha belegondolunk, hogy ez a település a rendezvényre 190 önkéntest adott, akkor azt hiszem, nem kell mást elmondanunk erről az erőről. Most itt vagyunk a nemzeti összetartozás napja és szentháromság vasárnapja előtt, és érezzük, hogy Csernyén ma mit jelent magyarnak lenni, és mit jelent a magyarcsernyeiek számára magyarságuk – hangsúlyozta Sutus Áron.
MINDENKI LÁZBAN ÉGETT
Pénteken, a kísérőrendezvények napján úgy tűnt, hogy Fortuna kegyeibe fogadta a szervezőket, és nem lesz eső. A kézműves foglalkozás közben azonban az ég megnyílt, és a csernyeiek mérései alapján 24-25 liternyi eső esett rövid idő alatt. A helyiek lelkesedése és kitartása azonban nem lankadt, mindenki a napsütéses szombatban bízott.
– Nagy öröm számunkra, hogy ma ragyogó napsütésre ébredtünk. Az egész falu lázban ég, mindenki segíteni szeretne, több mint kétszáz önkéntesünk van. Azt gondolom, hogy ez még egy településen sem fordult elő – mondta a Gyöngyösbokréta reggelén Hódi Judit, az Ady Endre ME elnöke.
– Nagy megtiszteltetés és öröm volt tavaly átvenni a Gyöngyösbokréta és a Durindó zászlaját, és belefogni a szervezésbe. Régi álma valósult meg a magyarcsernyeieknek. Fontos számunkra, hogy tudják az emberek, hogy hol van Magyarcsernye, lássák, milyenek vagyunk, és mindenki, aki idelátogat, jól érezze magát. Habár közösségünk fogyatkozó, mégis sokan jelentkeztek önkéntesnek a külföldön élő és dolgozó csernyeiek közül is – tette hozzá dr. Tóth László tanácselnök.
VISSZATÉRŐ FELLÉPŐK
A szervezők örömüknek adtak hangot annak kapcsán, hogy az idén több visszatérő fellépője is volt a Gyöngyösbokrétának. Az egyik ilyen csapat a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület. Gellér Enikő művészeti vezetőtől megtudtuk, hogy tavaly a járvány miatt nem tudtak részt venni a fesztiválon.
– Egy lakodalmas koreográfiát hoztunk, és reméljük, hogy a közönségnek is el fogja nyerni a tetszését. A csoportunkat újraszerveztük, vettünk fel kicsiket és idősebbeket egyaránt, tehát az egész falu beletette az akaraterejét abba, hogy ez a fellépés megvalósuljon – számolt be a művészeti vezető.
Egy másik nagy visszatérő Hertelendyfalva, amely tíz év után mutatkoztak be ismét a Gyöngyösbokréta színpadán. A Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesület bukovinai táncokkal érkezett, tudtuk meg Kerekes Márta csoportvezetőtől.
– Sajnos sokkal kevesebben vagyunk, mint egykor, ezért hagytunk ki ennyit évet. A fiatalok négy évvel ezelőtt összefogtak, és visszajöttek táncolni – újságolta a csoportvezető.
AKIK VALAMI MÁSSAL PRÓBÁLKOZTAK
Magyarkanizsát az Ördögcsáklya táncegyüttes képviselte a Levendula Népi Kézműves Műhelyből. Gazsó Tibor művészeti vezető elmondta, hogy erre az alkalomra nagyecsedi cigánytáncokkal készültek.
– Ez mérföldkő a csapat életében, ugyanis a sok-sok magyar nyelvterületből és az erdélyi dialektusokból is táncolva, visszatértünk egy nagyecsedi cigánytáncra, ami szerkesztésében és technikájában is egy teljesen más kihívások elé állító táncanyag – mondta a művészeti vezető.
A csantavéri Szénaboglya táncegyüttes szatmári táncokkal állt színpadra. Őket a Mendicus tamburazenekar kísérte. Mint azt Vörös Róberttől, a zenekar vezetőjétől megtudtuk, szatmári táncok esetében nem szokványos az, hogy tamburások kísérjék a táncosokat.
– Egy tánccsoport egy zenekarral sokkal jobban tud érvényesülni, mintha egy adathordozóról engednénk zenét. A táncosok és a zenészek kommunikálnak, ha lassabban kell muzsikálni, akkor lassítunk, ha gyorsabban, akkor gyorsítunk. Együtt lélegzünk és élünk a színpadon – hangsúlyozta Róbert.
A nap folyamán az érdeklődőket egész napos kirakodó és kézműves vásár várta. A rendezvény szünetében fellépett az erdélyi, a Dózsa György községbeli Kalangya táncegyüttes és a nagyszénási Kurticsi citeraegyüttes. Ebben a csokorban mutatkozott be a gyermek- és ifjúsági népművészeti vetélkedőink több díjazottja is, valamint a magyarcsernyei gyermeknéptánccsoportok és a gyermek citeracsoportok is. A Gyöngyösbokréta estéjén a Magos Együttes és a Magyar Állami Népi Együttes tagjai szórakoztatták a nagyérdeműt, majd a nap zárásaként hajnalig tartó táncházzal kedveskedtek a szervezők.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele