Az Aranykapu Művelődési Egyesület szombaton egész napos programmal várta az érdeklődőket az adai tájházban, amelynek udvarán a látogatók helybeli és vidéki kézművesek közreműködésével megismerkedhettek a népi kultúra hagyományos mesterségeivel, amit ki is próbálhattak, valamint megtekinthették a tájházat.
Az Aranykapu ME immár hatodik alkalommal szervezete meg a Mesterségek napja a tájházban elnevezésű rendezvényét, amelyet dr. Szőke Anna néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke nyitott meg. A megnyitón beszélt gyűjtőmunkájáról az adai Resócki Roland, aki nemrég érdemelte ki a Népművészet Ifjú Mestere címet a Tisza menti néptáncok gyűjtésével.
A mesterségek napján a főként gyerekekből és fiatalokból álló látogatók kipróbálhatták a kosárfonást, a gyöngyfűzést és a csomózásos technikával való ékszerkészítést, a nemezelést, a kovácsságot, a mézeskalács díszítését, a kötélfonást, a korongozást, valamint a hímzést, a rongybabák és a rongypárnák készítését, gyakorolhatták a rovásírást, illetve íjászkodhattak és lovagolhattak. Ebben segítségükre volt: Tóbiás Veronka mézeskalács-díszítő, Kolenák Ibolya hímző, Kocsis Mónika nemezelő, Virág Mihály kosárfonó, Bajúsz Sándor kovács, Gyarmat Angéla gyöngyfűző, Varnyú Fodor Eszter ékszerkészítő, Vasas György kötélfonó, Ózsvár Péter gölöncsér, Krizsák Kata rovásírás-oktató, valamint a zentai Rozetta Kézművestársaság több kézművese Nagy Abonyi Ágnes vezetésével, illetve Boldizsár Kornél lovas íjász.
A szervezők a mesterségek napján minden látogatót ebéddel vendégeltek meg, mégpedig lucskos káposztával, valamint a délután folyamán lepényt is sütöttek a számukra az új szabadtéri kemencében; Sóti Ernő pedig mesét mondott. Sóti Éva, az Aranykapu ME művészeti vezetője elmondta, hogy nemcsak programokkal készültek a mesterségek napjára, hanem Miklós Veronka vezetésével bemeszelték a tájház gangját és az udvart, valamint Jepurski Saša, Apró József, Bartus Péter és Hindicki Dániel épített egy új szabadtéri kemencét is. Sóti Éva a rendezvényről elmondta, fontos, hogy a gyerekek emlékezzenek a régi mesterségekre, és azok megmaradjanak az utókornak. A tájház és a régi tárgyak a múltat idézik, de Sóti Éva szerint csak úgy tudunk igazán előrelépni, ha megismerjük a múltunkat, mert akkor tudjuk megtervezni a jövőnket, valamint erősek lenni és összetartani.