Moholról 1993 óta rendszeresen gyalogosan is elzarándokol a katolikus hívek egy csoportja a doroszlói Mária-kegyhelyre, ahol részt vesznek a szeptember 8-ai kisboldogasszonyi búcsún.
Az idei búcsúra immár huszonkilencedik alkalommal tegnap kora reggel indult el a gyalogos menet, és szerdán délután érkeznek meg a doroszlói Mária-kegyhelyre. Ezúttal huszonhárom moholi, adai, péterrévei, adorjáni nő és férfi indult el a Tisza-parti faluból, de útközben még csatlakoznak hozzájuk újabb zarándokok, Tornyosról és Kishegyesről, így a tervek szerint Doroszlóra már harmincan érkeznek meg. A gyalogos zarándokok az út előtt közösen imádkoztak a moholi Szent György katolikus templomban Világos Miklós moholi plébánossal, aki útravalóként megáldotta őket. A résztvevők ezután a menet élén feszületet hordozva megindultak a Moholi nagyúton a doroszlói Mária-kegyhely felé a moholi születésű Zélity Mihály bezdáni plébános vezetésével.
A zarándokok felváltva viszik a keresztet (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Világos Miklós plébános elmondta, hogy a zarándoklatnak a lelki tartalma a legfontosabb.
– A zarándokok felajánlják Istennek azt a nehézséget, szenvedést, amit az út megtételével átélnek. A többnapos gyaloglás egyúttal visszatérés is a gyökerekhez, hiszen amíg nem volt autóbusz, a zarándoklat csakis gyalogosan volt megvalósítható. A zarándokok kedden reggel a faluból harangszó mellett indultak el Gunaras irányába, ugyanis csakis dűlőutakon járnak, és minden út menti keresztnél imádkoznak. Én nem tartottam velük, csak a faluszéli keresztig kísértem ki őket, ott közösen imádkoztunk, és ők onnan folytatták az útjukat. A menetet dupla pótkocsis traktor kíséri. Az egyik pótkocsin szükség esetén a résztvevők meghúzódhatnak, a másikkal pedig az ételt, a vizet, a személyes holmikat, a hálózsákokat és a takarókat szállítják. Hazafelé is gyalog jönnek. Csütörtökön részt vesznek a tíz órakor kezdődő ünnepi püspöki nagymisén, majd indulnak vissza, és a pénteken hat órakor kezdődő szentmisére várjuk őket itt Moholon. Ha útközben nagyon elfáradnak, akkor az utolsó kilométereket már a pótkocsin ülve teszik meg, és mi megvárjuk őket a szentmisével, vagyis addig nem kezdjük el, míg a búcsúból jövők haza nem érkeznek – mondta a moholi plébános.
A zarándokok kedden dél körül Völgyparton álltak meg pihenni, ott értük őket utol. Zélity Mihály, a zarándokló csoport vezetője elmondta, hogy pár évig atya nélkül indultak útnak a hívek, de idén a nővérén keresztül keresték fel és kérték fel, hogy vezesse a zarándoklatot.
Zélity Mihály bezdáni plébános vezeti a Moholról indult menetet (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
– Mivel falubeliekről volt szó, elvállaltam, ráadásul tanulópap koromban már megtettem egy-két alkalommal ezt az utat. Szívügyemnek tartom a lelki vezetést, és nem is kell nagyon beleavatkoznom a dolgok menetébe, hiszen egy tapasztalt csapatról van szó. A legtöbb zarándok már sokszor végigjárta ezt az utat, néhány új ember van itt közöttünk. Összetartom a társaságot, és a lelki dolgokat vezetem, mindig van, aki lemarad egy kicsit, vagy elfárad, de segítjük egymást. Azok, akik nem tudják a teljes távot legyalogolni, bármikor felülhetnek a pótkocsira, de állítom, hogy jobb gyalogolni, hacsak lehet, mert az ember lelkét is kirázza a traktor. Igyekszünk mindig időben érkezni mindenhová, de ha úgy látjuk, hogy nagyon le vagyunk maradva, akkor felpattanunk a kocsikra, és meggyorsítjuk egy kicsit a menetet. A zarándoklat főleg lelki vállalás, de egyben fizikai is. Mindenkinek van valami felajánlanivalója Isten felé. Túlnyomórészt idősebb emberek jöttek velünk, de az áldozat és a felajánlás az bennük van. Elindulunk, aztán csodák csodájára egyszer csak megérkezünk Doroszlóra – fogalmazott a csoportvezető plébános.
Völgyparton megálltak imádkozni a templomban (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
A zarándokok között a moholi Nagy Terézia Magdi a legtapasztaltabb, aki már több mint húsz alkalommal megtette az utat.
– Kihagytam pár évet a zarándoklásban, de az idei a kilencedik év, hogy folyamatosan itt vagyok. Nagyon sokat jelent számomra ez a séta, egy lelki feltöltődésről beszélünk, és az embernek teljesen kiürül a feje. A lelkem megtöltődik, de ezt csak azok érthetik, akik végigcsinálják ezt a túrát. Az útnak köszönhetően közelebb érezzük magunkhoz a Jóistent, érezzük, hogy velünk van. Ma is épp gyaloglás közben azt mondtam, hogy de meleg van, erre hirtelen elkezdett fújni a szél. Az ember nem is hiszi el, de amikor már úgy érezzük, hogy nem bírunk tovább menni, akkor jön egy isteni közbeavatkozás. A gyaloglás nagyon fárasztó, az elejében végigsétáltam az egész utat, de mára már nem bírom. Ilyenkor felszállok a kocsira egy kicsit megpihenni, majd ismét gyalogolok. Minden megállóhelyen hatalmas szeretettel várnak bennünket, leírhatatlan jó érzés, hogy a nehéz időkben is segítenek az emberek. Nagyon jó és összeszokott a társaságunk, más helyekre is megyünk együtt. A csapatban jelenleg három új ember van, a többiek évek óta visszajárnak. A legidősebb zarándok már betöltötte a 70. életévét, a legfiatalabb pedig 28 körül van, tehát elég vegyes a társaság. Sűrűn megpihenünk, hiszen hosszú az út. Azoknak, akik esetleg gondolkodnak azon, hogy megtegyék ezt az utat velünk, azt tanácsolom, hogy próbálják ki mindenképpen. Minden nehézség ellenére egy nagyon jó élmény, és lelkileg feltölti az embert – mondta Nagy Terézia Magdi.
A zarándoklat lelki feltöltődés (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
Tormás Zélity Hajnalka moholi lakos először vesz részt a gyalogtúrán, és elmondta, hogy összeszedte a bátorságát, és úgy döntött, hogy nekivág gyalog.
– Eddig majdnem 22 kilométert gyalogoltunk, és tényleg nagyon fárasztó a gyaloglás. Szerencsére nincs nagyon meleg, és az úton is minden rendben volt. Holnap kora délutánra oda kell érnünk, úgyhogy nem szabad lemaradnunk. Mindig is hívő ember voltam, magától az úttól nem várok semmi különöset, számomra ez egy kihívás, hogy meg tudom-e csinálni. A búcsún már többször is részt vettem, valamint a miséken is, de így az elejétől a végéig zarándokolva még soha, és ezt is ki szerettem volna próbálni. Nagyon jó a közösség, útközben énekelünk és imádkozunk, jól érezzük magunkat. Enni és inni szinte minden megállóhelyen kapunk. Hálózsákot pakoltam éjszakára, de nem érkeztem sok cuccal. Péntek este Miklós atya vár minket haza a zarándokútról misével, és amennyiben a Jóisten is úgy akarja, akkor jövőre is jövök – mondta Tormás Zélity Hajnalka.
A Moholról indult zarándokok kedden este Kishegyesen éjszakáztak, majd ma reggel indultak tovább Doroszlóra, ahová a késő délutáni órákban érkeznek meg mintegy 90 kilométeres gyaloglás után.
Moholtól eltérően Zentáról autóbusszal indulnak zarándokok a doroszlói kegyhelyhez. Rác Szabó István, a Jézus Szíve Plébánia koordinátora kérdésünkre elmondta, hogy az ő szervezésükben mintegy hetven személy utazik ezúttal búcsúra.
– Csütörtök reggel hét órakor indulunk, és a tízórai püspöki nagymisére megyünk. Az énekkarunk, a Musica Sacra öt éve vendégszerepel a doroszlói búcsú ünnepi szentmiséjén, és ez az első alkalom, hogy hívek is jönnek velünk. Az utazás költségeire a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél pályáztunk és nyertünk pénzt. Nagyon örülünk, hogy a kórus tagjain kívül közel ötven hívő velünk jöhet, hiszen sokan most látják először az újjáépített kegyhelyet.
A magyarkanizsai Szent Őrangyalok Plébánia szervezésében is hosszú évek óta indul buszjárat a doroszlói búcsúba. A hívők mindkét napon csatlakozhatnak az ünnepséghez, közöttük minden évben sokan vannak, akik Magyarkanizsa községből utaznak, és az éjszakát is ott töltik.
