Az advent és a karácsony elképzelhetetlen hangulatos gyertyafény, illatos mézeskalács, aranysárga mézzel édesített ízes mákos tészta és andalító mézes pálinka nélkül. Az adai Lehócki házaspár, Gellért és Judit fontosnak tartja az önellátást és a vegyszermentes élelmiszert, ezért a felsorolt alapanyagok nagy részét maga teremti elő saját maguk és a gyermekeik számára, a mézet és a méhviaszt biztosan.
Lehócki Gellért néhány éve kezdett foglalkozni hobbiméhészettel, amiben besegített a felesége, Judit is, aki miután megérezte a kaptár illatát, szerette volna azt egész évben élvezni. Ezért kézműves méhviasz gyertyákat és figurákat kezdett készíteni otthon a konyhában, javarészt a méhészetükből keletkező viaszból. Lehócki Gellért elmondta, hogy 2015-ben örökölt egy kis pénzt, és mivel korán elhunyt édesapja szerette a méhészkedést, úgy döntöttek, hogy méheket vesznek.
– Egy család méhet vettem kaptárral, arra futotta abból a kis pénzből. Majd a következő évben lett két méhcsalád, majd négy, és így lassan fejlődtünk. Van egy barátom, aki már régebb óta méhészkedett. Ő tanított a méhészkedésre, valamint tanultam az idősebb méhészektől is, miután tagja lettem az adai és moholi Tamaskó József Méhészegyesületnek. Eljártunk előadásokra is, amelyeken mindig tanultunk valami újat a méhészetről. Egyszer a feleségem kijött velem a tanyára, ahol beleszagolt a méhkaptár illatába, utána aktívan és szívesen méhészkedett. Elmondta, hogy milyen jó illata van a méhkaptárnak, majd a többi már az ő fejéből pattant ki, hogy ne csak mézzel foglalkozzunk, hanem lehetne akár a méhviaszt is hasznosítani, mert ez mind természetes anyag, amiben nincs kőolaj vagy más mesterséges származék. Most már én segítem őt a kézműves gyertyakészítésben, amit itthon végez, nekem maradt a méhészkedés a tanyán. A méhészetünkben gyűjtünk vegyes virágmézet, ami nyomokban tartalmaz akácot is, valamint napraforgó- és repcemézet. Nem akarjunk ezt ipari módon csinálni, mert a kisebb méhészetben szinte minden családra külön-külön oda tudok figyelni. Ez hobbiméhészet, amiből csurran-csöppen egy kicsi pénz is, de elsősorban a szeretet és munka motiválja – mesélte Lehócki Gellért.
A nyitott kaptárnak különös egyedi illata van – hallottuk Lehócki Judittól, aki szerint ezt főleg tavasszal érezni a méhészetben, télen viszont nincs, és éppen a hiánya szolgáltatta az ötletet a méhviasz gyertya készítéséhez.
– A viaszgyertya illata, mint a nyitott kaptár, minden benne van, a méz és a méhek, a propolisz illata. Olyan tiszta egyedi illat, amit igazából nem tudok semmihez sem hasonlítani. Amikor gyertyát gyújtok, akkor ugyanezt az illatot érzem, sőt akkor még intenzívebben érezni. A másik, hogy nagyon jó hatásai is vannak. Az égő gyertya ionokat bocsát ki, ami összeszedi a levegőből a vírusokat és más káros anyagokat – magyarázta Lehócki Judit. – Így amikor tavaly télen a férjem a konyhában olvasztotta be a viaszlapokat a keretekbe, akkor gondolkoztam el azon, mit lehetne csinálni, hogy ez az illat itt maradjon egész télen. Decemberben megszületett az ötlet, hogy csináljunk gyertyát. Utánanéztem, és onnantól kezdve csak úgy jöttek az ötletek. Amikor láttam a formákat, hogy miket lehet készíteni, onnantól már nem győztem csinálni. Viszont úgy gondoltam, hogy ne csak a méhviasz legyen, hanem a szójaviasz is, ami szintén természetes anyag, paraffint az sem tartalmaz, valamint lehet illatosítani. A fehér színű szójaviasz nagyon lassan párolog, ezért sokáig tartanak a szójaviasz gyertyák. Nem tudom szépen kiszedni a formából, ezért van bögrében, agyag- és üvegedényben. Paraffinnal tudnám vegyíteni, akkor lehetne formázni, de azt nem akarom. Természetesen árulunk mézet is. Saját részre a mézbe raktunk magvakat, aszalt és kandírozott gyümölcsöket. Kipróbáltam, hogy talán másnak is tetszik. Hála istennek, sok ember kedveli, úgyhogy most már ez is szerepel a kínálatban – mondta az asszony.
A méhviasz gyertya és figurák készítéséhez Lehócki Judit méhviasz lapot, valamint a saját vagy ismerősök méhészetéből származó méhviaszt használja fel, amit tömbökben tárolnak. A férjétől megtudtuk, hogy a formagyertyák 90 százaléka saját viaszból készül, amit a méhkeretekről olvasztanak le. A tömbökből töri és olvasztja fel a viaszt a felesége a gyertyákhoz. Megjegyezte, hogy korábban becserélték a tömböt méhviaszra, de most már nem adják oda, hiszen tudják, hogy ez a sajátjuk, és milyen minőségű. Ha nincs elég, akkor a méhészkollégáktól vásárolna méhviaszt. Lehócki Judit hozzátette, hogy a méhviasz lapot egyelőre vásárolják, mert megpróbálkozott már a viaszlap készítésével is, de ehhez még finomítani kell a technológián, hogy szebb legyen.
– A formagyertyákat szilikonformába öntöm bele. Mindenféle forma van, a határ a csillagos ég. A viaszlapokat viszont feltekerem, lehet különböző módon vágni, mintával díszíteni, akár utólag is. A gyertyakészítésnél eleinte voltak nehézségek és kísérletezések is. Nem mindig sikerült egyből felhajtani, mert előfordult, hogy eltört a viaszlap, vagy elcsúszott, illetve a formában nem vártam meg, hogy megfelelően kihűljön, ezért összenyomtam. Kezdetben nem volt könnyű, mert a szükséges összetevőket sem volt egyszerű beszerezni, a szilikonformától a kanócig. Nehézkesen indult, mert Szerbia ezen a téren még gyermekcipőben jár, de most már tudom, hogy hova kell fordulni, így sokkal könnyebb. Egyébként ezt nem munkának érzem, hanem egy jó hobbinak még decemberben is. Sokat dolgozok, az ünnepek előtt egész napokat ezzel foglalkozom. A méhviasz gyertyákat öt nagyságban és több formában készítem. Sokféle viaszgyertya figurát is öntök. Van Buddha, télapó, angyalka, manó, szívecske, bagoly, rózsa, fenyőfa, cica és süni. Ezeket a gyerekek nagyon szeretik, különösen a cicát és a sünit. Az egyes viaszgyertyákat természetes anyagokkal, például algával színezem – mesélte a gyertyakészítő kézműves.
A Lehócki házaspártól megtudtuk, hogy a kézműves termékeket a környékbeli vásárokon értékesítik, de sok vásárlójuk házhoz is eljár. A legtöbben ebben az időszakban vásárolnak, köztük felnőttek és gyerekek is. Elmondták, hogy egyesek az egészséges, természetes anyagokból készült kézműves termékeket keresik, mások esztétikai okból vásárolnak gyertyát, amit díszként tartanak. Lehócki Judit elmondta, a termékekre szeretné megkapni a vajdasági helyi termék védjegyet, amire már beadta az igénylést Zentán, és most már reménykedve várja az eredményt.
Nyitókép: Csincsik Zsolt felvétele