A csókai Laci hentes továbbra is ugyanúgy dolgozik, mintha nem is ment volna nyugdíjba, mert, mint mondja, 14 000 dinárból nem lehet megélni.
Laci hentes (Gergely József felvétele)
– Fiatalon álltam munkába a húsgyárban, és tavaly negyven munkaévvel a hátam mögött, 56 évesen nyugdíjba mentem. Mire várjak, ha már megvan a negyven évem? Amikor 2000-ben szélnek eresztettek bennünket a húsgyárból, több helyen is dolgoztam: a szövetkezet boltjában, a hotel konyháján. Ledolgoztam több mint negyven évet és négy hónapot, ezért most az államtól 14 330 dinár minimális nyugdíjat kapok. Mivel 65 évnél korábban vonultam nyugdíjba, a maximális 20 százalékot vonják le tőlem. Ha ezt hozzáadnánk, akkor is alig lenne 17 000 dinár felett a járandóságom. Többen vagyunk ilyenek Csókán, akik annak idején a húsgyárban dolgoztunk, és most alig kapunk nyugdíjat. Nem volt nagy a keresetünk a gyárban, de annak idején meg tudtunk élni. Más világ volt, mint ez a mai. Fiatalok voltunk, egy kis földdel is vergődtünk, észre sem vettük, nem voltak megélhetési gondjaink. Megengedhettük magunknak azt is, hogy olykor elmenjünk nyaralni a gyerekkel a tengerre. Nem éltünk fényesen, de volt egy kis mellékkereset, hétvégi maszek munka. A fejünk se fájt – mondta Nagy B. László, majd így folytatta:
– A nyugdíj mellett kénytelen vagyok tovább dolgozni, mintha nem is mentem volna nyugdíjba. Már hét éve ebben a hentesüzletben dolgozom, a bezárt húsgyárnak szemben. A feleségem könyvelő, és sokáig munka nélkül volt, a dohánygyárban dolgozott idénymunkák idején, nemrég sikerült Zentán munkát találnia. A kisebbik fiunk még otthon van. Nem panaszkodom én most sem, amíg bírom erővel, dolgozok, de méltánytalannak és megszégyenítőnek tartom az állam viszonyulását a dolgozók iránt, akik ledolgozták becsülettel a negyven évet, ami után alamizsnát vetnek nekik. Különösen fölháborító volt a közelmúltban az elnökünk nyilatkozata a televízióban, amikor arról beszélt, hogy emelik a nyugdíjakat, és a „nyugdíjasok tudnak csokoládét venni az unokáiknak”. Elhangzott továbbá, hogy a minimális 14 330 dináros nyugdíjat azok is megkapják, akik 15 évet dolgoztak. Kérdem én, akkor mi a fészkes fenének dolgoztam én negyven évet, ami után én is ugyanezt a minimális nyugdíjat kapom. A negyven munkaévemből 25 éven át azért fizettem a járulékokat, hogy azt kifizessék azoknak, akik nem dolgoznak, hanem tartják a markukat szociális segélyért. A képlet nagyon egyszerű: tizenöt munkaév után munkanélküliként be kell jelentkezni a szociális központba támogatásért. A szociális segély annyi vagy több, mint az én nyugdíjam, és nem is kell a plusz 25 évet ledolgozni. Mi ez, ha nem szociális igazságtalanság azokkal szemben, akik becsületesen ledolgozták a négy évtizedet. Akkor döbbentem meg igazán, amikor a postán azt láttam, hogy a sorban előttem álló hölgy több mint háromszor annyi pénzt vett föl szociális és különféle támogatások, családi pótlék, egyedülálló anya stb. címen, mint amennyi az én nyugdíjam. Ebből már lehet csokit venni a gyerekcsapatnak, és nem is kell érte dolgozni – mondta Nagy B. László csókai hentes.
