Pontosan hatvan éve annak, hogy az 1943-as generáció elhagyta a csókai általános iskola padjait. E nem mindennapi évfordulót a közelmúltban a Ždrebac Hotelban ünnepelték meg az egykori osztálytársak.
Jablonszki Aćimov Mária örömmel gondol vissza diákéveire:
– Nagyon szép emlékeim vannak az általános iskoláról. Mint minden gyerek, mi is sokat csintalankodtunk, de ezek valószínűleg össze sem hasonlíthatók a mai iskolai szabályszegésekkel. 29 lány és 11 fiú járt az osztályunkba, s ezek a fiúk mindig tettek arról, hogy egy nap se legyen unalmas. Például Simon Pista (ismertebb nevén Cs. Simon István) gyakran húzott ujjat a tanárokkal. A fizikatanárunk mindig az ő padjára ült, miközben magyarázott, ezért egyszer Pista sajtot rakott alá, amelybe szépen bele is ragadt. Mivel senki sem akarta kiadni a tettest, mindenki büntetést kapott. Ebből is látszott, hogy mennyire összetartóak voltunk, nem emlékszem arra, hogy valaha is komolyabban veszekedtünk volna.
Cs. Simon István mellett más irodalmárok is kapcsolódtak az osztály életéhez. Ilyen volt Bori Imre is, aki magyar nyelvet és irodalmat tanított nekik. Komlušаn Kühler Erzsébet tisztelettel és hálával gondol vissza rá, de többi tanárára is.
– Minden tanárunk nagyon jó volt, de különösen Bori Imre, aki ugyan szigorúan bánt velünk, mégis mindenre megtanított bennünket. Osztályfőnökünkre, Borsi Ferencre is tisztán emlékszem még. Megtiltotta nekünk, hogy este nyolc óra után az utcán legyünk, egyik barátnőmmel mégis elmentem a moziba, hogy megnézzük a Bál a vízen című amerikai filmet, amely kilenc óráig tartott. Ezt valahogy megtudta az osztályfőnök, s megrovót kaptam miatta. Ennek ellenére nem bánom, hogy ilyen szigorúak voltak az oktatóink, hiszen nevelésük a javunkra vált.
Az iskola az 1950-es években többször is költözött, így a generáció a nyolc év alatt több objektumban is megfordult, míg végül a jelenlegi iskolának is otthont adó épületben kötött ki. Szántó Magdolna pontosan emlékszik ezekre a „költözésekre”, s az első iskolás évekre is.
– Mikor elkezdtük az első osztályt, akkor még az egykori „Vasas” épületében voltunk, s legalább 60-an lehettünk. Gyakori volt a buktatás az alsó osztályokban, így 40-en maradtunk ötödikre. Az elemi iskola befejezése után a legtöbben Csókán vagy a környéken maradtak, de Vajdaság-szerte elköltöztek, sőt még Magyarországon, Németországban és Svájcban is vannak. Igaz, sokan nem tudtak ma eljönni, de szerencsére sikerült mindenkivel felvennünk a kapcsolatot. Sajnos mára már csak 25-en maradtunk.
A találkozóra 12 egykori osztálytárs tudott eljönni, valamint a társasághoz csatlakozott még Kispál Gizella egykori némettanárnő is. Az esemény vidáman, nosztalgikus hangulatban telt.
