Terzin János tornatanárral november 17-én futottunk össze a csókai határban az Árenda közelében, éppen befejezte az egyholdas másodvetésű kukorica gépi szedését. Ez a kukoricaparcella volt talán az utolsó a csókai határban, amely még nem volt betakarítva. A tanítás mellett, ahogyan ő mondja, amolyan „hobbiként” műveli a család földjeit.
Terzin János (Gergely József felvétele)
A csőtörő kombájn mellett ott sürgölődött a fia, a kis Viktor is, aki zsenge kora ellenére már be-beül a traktorba, és kormányozza az erőgépet. Viktorra a sógor, Csorba József vigyázott, amíg az apja a csőtörőt vontatta a kukoricaföldön.
– A gabona aratása után július elején talajlazítás, szántás nélkül közvetlenül a tarlóba ültettük a korai kukoricafajtát. Aratáskor még bőségesen hullott az égi áldás, ki is kelt szépen, és fejlődésnek indult a kukorica, de utána említésre méltó mennyiségű csapadék nem esett mind a mai napig. Csapadék hiányában azután már lelassult a növények fejlődése, és gyöngécske lett a másodvetésű tengeri. Ha jól utánaszámolunk, lehet, hogy a befektetett munka és az alapanyagok árát sem hozta vissza. Ez az idei év rendkívül szeszélyes – hangsúlyozta Terzin János, hozzátéve, ha már elültették, be is takarították a szerény termést, amely még mindig nem teljesen érett, a szemek meglehetősen nyersek, de abban bíznak, hogy majd kiszáradnak a csövek, és ha másra nem is, hát fűtésre még nagyon jó lesz a másodvetésű kukorica, eladni még a száraz szemtermést sem érdemes, nem fizetnek érte, legfeljebb 14 dinárt.
Csorba József, Terzin Viktor és apja, János (Gergely József felvétele)
– A családnak, öcsémet és apámat is beleszámítva, nem sok földje van, összesen mintegy tucatnyi holdon gazdálkodunk. Munka mellett, szabadidőben műveljük a földeket, ennyiből manapság még szerényen sem lehetne megélni. A legszükségesebb gépek, a traktor és a kapcsolható eszközök megvannak. Egyelőre vergődünk vele, egyszer jobban sikerül a termelés, máskor kevésbé, de csinálgatjuk. Vártuk már nagyon az esőt, hogy végre tudjunk szántani, hiszen köztudott, hogy az őszi szántás ér a legtöbbet, nagyon fontos ahhoz, hogy azután tavaszra majd kukoricát vagy napraforgót ültethessünk a földbe – fogalmazott Terzin János, a földművelő tornatanár.
