A Hódegyháza, Mokrin és Szaján között elterülő, több mint hatezer hektár szikes pusztát magában foglaló Túzoklegelő Speciális Természetvédelmi Rezervátumban befejeződött egy 115 hektárt kitevő terület bekerítése.
A két méter magas, négy kilométer hosszú és a talajba fél méter mélyen beásott, 1700 akácoszlopra erősített kerítéssel behatárolt területen ragadozóktól (vaddisznó, sakál, róka, borz, vetési varjú, szarka) mentes füves élőhely várja a környéken még fellelhető alig tucatnyi túzokot.
A túzok megmentését, a bánáti pusztán való fennmaradását célzó IPA szerb–magyar határon átnyúló projektum részleteiről Slobodan Puzović ornitológust, a Tartományi Természetvédelmi Intézet szakemberét kérdeztük:
– A drasztikusan megfogyatkozott, fokozottan védett bánáti túzokállomány megmentése érdekében valósítjuk meg a 7,5 millió dinár értékű beruházást igényelő túzokmentő programot. A sikeres kelet-magyarországi túzokvédelmi intézkedések példáját követve döntöttünk a több mint száz hektár füves puszta bekerítése mellett. A terület egy részét még korábban lucernával vetettük be, ami a túzok zöld tápláléka. A talajon fészkelő, az emberi jelenlétre és a ragadozók általi zavarásra érzékeny túzok számára csak úgy tudunk nyugalmas, háborítatlan élőhelyet biztosítani, ha kizárunk minden lehetséges károsító tényezőt. Ne gondolja azonban senki, hogy majd most a mintegy tíz egyedet számláló túzoktojócsapat tavaszra azonnal elfoglalja a számukra létesített ragadozómentes élőhelyet. Az elkerített területen a korábbi években voltak költési kísérletek, de ezek nagy része megsemmisült. Néhány éve már azért sincs szaporulat, mert a mi kis túzokállományunkban nem maradt egy ivarérett kakas sem. Korábban még volt egy öreg hím, és a tavaszi dürgések alkalmával magához vonzotta a tojókat, de ennek már három éve – mondta az ornitológus, majd hozzátette:
– A bánáti kis túzokállományt mindenképpen szeretnénk megőrizni, ennek a folyamatnak az első nagy lépése a bekerített, zavarástól mentes pusztarész, ahová a kelet-magyarországi állományból szeretnénk betelepíteni olyan túzokegyedeket, amelyek sérülés vagy más okból a dévaványi túzoktelepen félvadtartásban nevelkedtek fel. Ezek a madarak odavonzzák a rezervátumban még meglévő túzoktojókat, és talán meg lehetne állítani a további létszámcsökkenést, idővel gyarapodhatna, növekedhetne a madarak száma. Az elkövetkező években a túzokrezervátum bejáratánál lévő látogatóközpontnál egy keltetővel ellátott szaporítóállomást szeretnénk kialakítani. Ennek a feladata lesz a bekerített területen kívüli fészkekből származó tojások biztonságos kikeltetése, majd a fiatal túzokok kijuttatása a rezervátum kerítéssel védett részébe – mondta a szakember.
A puszta elkerítésével kapcsolatban a Mokrinban civil kezdeményezésre megalakított és működtetett Túzokvédelmi Egyesület elnökének, Anita Sušić biológusnak a véleményére is kíváncsiak voltuk:
– A kerítést felállították, de kérdés, hogy mennyiben tud hozzájárulni a kritikusan kis létszámúra csökkent bánáti túzokállomány megmentéséhez. A megmaradt 8-10 tojó túzok számára biztosított a zavartalan, ragadozómentes fészkelőhely, de ahhoz, hogy sikeresen szaporodjanak, legalább néhány ivarérett kakasra is szükség lenne a bekerített részben. A kelet-magyarországi erős túzokállományból lehetne végrehajtani a vérfrissítést – mondta Anita.
– A magyarországi januári túzokállomány-felméréssel párhuzamosan mi is bejártuk a rezervátumot, hogy számba vegyük a mi kis állományunkat. Mivel a több ezer hektáros rezervátum több pontján is szoktak felváltva tartózkodni télidőben a madarak, ezért nehéz rájuk akadni. Ezúttal hat tojót és egy fiatal kakast láttunk. Februárban újra számba vesszük a túzokokat, reméljük, hogy legalább a korábbi kilenc tojó meglesz – mondta Grabovac Dávid, a mokrini Túzokvédelmi Egyesület aktivistája.
