A tiszaszentmiklósi magyarság életében komoly jelentőséggel bír az 1994. év, hiszen ekkor alakult meg a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör, és szintén ekkor alapították meg a jelenleg a Hét Nap mellékleteként megjelenő Bánáti Újságot, valamint ekkor szervezték meg az első nemezelőtábort is, amely később kézművestáborrá nőtte ki magát. A tiszaszentmiklósi kézművestábor az idén ünnepli fennállásának harmincéves évfordulóját. A tábor első szervezői és vezetői a csókai Csonti Melinda, Vrábel János és a szabadkai Varga Attila voltak. A későbbiekben bekapcsolódott Rúzsa Mária, Tóth Lívia és Olajos Mihály is, akiktől Barát Kinga és Rákity Violetta vette át a stafétát, néhány éve pedig Csizmadia Molli foglalkozik többek között a táborlakókkal. A tábor életében a kezdetek óta részt vesz Csizmadia Berák Benitta is, aki elmondta, hogy eleinte inkább szervezőként jeleskedett, de jelenleg a szervezés mellett oktatással is foglalkozik.
– Mindig is vonzott ez a tábor, mert véleményem szerint a föld közelségéről, néphagyományokról, környezettudatos életmódról és a közösség ápolásáról szól. A tábor ezekkel együtt alkot egy kerek egészet – nyilatkozta, és kiemelte azt is, hogy a tiszaszentmiklósi kézművestábornak meg van a maga a varázsa. – Tehát, a gyerekek ide nem nyaralni, hanem alkotni, közösséget építeni és szórakozni jönnek – mutatott rá Benitta. Hozzáfűzte, hogy a tábor életében először résztvevő gyermeknek sem mindegy, hogy anyukája nélkül hajtja álomra a fejét. Ugyanakkor szerinte ez is a gyermek személyiségét és önállóságát erősíti.
Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztője Olajos Mihállyal és Rúzsa Máriával 1997-ben vette át a tábor vezetését, és hosszú ideig az ő irányításuk alatt alkottak a gyermekek. Lívia elmesélte, hogy akkoriban még az észak-bánáti falu parókiáján foglalkoztak a tábor lakóival és sokáig itt volt a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör székhelye is. Akkoriban még a táborlakók mellett az oktatók is a parókia udvarában sátoroztak, és reggeltől estig csak nemezeléssel foglalkoztak. Emellett lovaskocsis kirándulásokat szerveztek, hogy a résztvevők egy kicsit megismerjék a környéket is. Szerveztek különböző előadásokat, amelyek során a táborba többek között ellátogatott Cs. Simon István csókai költő és Bogdán József papköltő is. Amennyiben a Tanyaszínház éppen a közelükben lépett fel, akkor azt megtekintették, de volt olyan is, hogy a világhálón nézték meg az előadás élő közvetítését.
– Különböző játékokat szerveztünk a tábor résztvevői számára úgy, hogy csapatokba osztottuk őket, így egymással versenyeztek – emlékezett vissza Lívia, aki hozzáfűzte, hogy idővel az utánpótlást sikeresen kinevelték. A fiatalok közül kiemelte Gubik Anitát, Dékány Anitát, Gyermán Barát Kingát és Rákity Violettát, akik kezdetben résztvevőként vettek részt a tábor életében, néhány évvel később viszont csatlakoztak a tábor oktatóihoz, és szépen lassan átvették a tábor vezetését. Lívia elmondta, hogy a csapatjátékokat Csipak Levente kezdte el szervezni, majd Szarvák Anikó és Bíró Mónika lettek a játékmesterek.
Idővel a nemezelés mellett más kézműves-foglalkozásokat is elkezdtek oktatni a táborban. A táborvezetők ugyanis észrevették, hogy a nemezeléssel már nem igazán tudják lekötni a táborozókat. Ezért fokozatosan bevezették először az agyagozást, csuhézást, batikolást, gyöngyfűzést, fafaragást, illetve a süthető gyurmából való ékszerkészítést és a szalvétatechnikát is.
– A nemezelés elég hosszadalmas folyamat és amennyiben komolyabb tárgyakat szeretnénk belőle készíteni, akkor elég sok fizikai erőt is igényel – mesélte Lívia, aki megjegyezte, hogy a gyermekek sokat változtak, és össze sem lehet hasonlítani a kilencvenes évek közepén táborba járó gyermekeket azokkal, akik a kétezres években kerültek a tiszaszentmiklósi táborba. Szerinte az utóbbiak már a digitális korszakban születtek.
Tóth Lívia archívuma
A foglalkozások olyan oktatók vezetésével zajlottak, mint Puskás Ferenc zentai fafaragó mester, Vasas György, Nagy Abonyi Ágnes, Csorba László, Sárközi Ibolya stb. Emellett a zentai Rozetta Kézműves Társaság, illetve a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület kézimunkázói is foglalkoztak a táborlakókkal.
A koronavírus-járvány ideje alatt a helybeliek úgy döntöttek, hogy nem halasszák el a tábort, hanem napközis tábort szerveznek a gyermekek számára. Mire a járvány időszakának vége lett, újabb generáció képviselői vették át a tábor vezetését. Az idei tábort vezető Csizmadia Molli tizennyolc évvel ezelőtt, hétéves korában vett részt először a táborban.
– Akkoriban még nem aludtam kint, csak betekintettem a foglalkozásokba, de már akkor magával ragadott az itt zajló élet, és a kötelék a mai napig tart – mesélte. Megjegyezte, hogy nyaranta a tábor jelenti az életében az egyik biztos pontot és egyfajta visszatérést a gyökereihez. Ugyanis néhány éve Magyarországon él és a tábor jelenti számára a pihenést, a hétköznapok monotonságából való kiszakadást és a hazatérést is egyben.
– Úgy alakult, hogy hat éve tartok foglalkozásokat, és négy éve vezetem a tábort, amely szerintem a gyermekek számára kiváló alkalom az ismeretek szerzésére és az ismerkedésre – magyarázta Molli.
Megjegyezte, hogy mindig azt preferálta, hogy a kézműves tudásukat és a kreativitásukat ne az óvodában, illetve az iskolában sajátítsák el a gyermekek, hanem a saját hangjukat találják meg, amit a táborba visszatérők még tovább fejleszthetnek.
– A táborban minden alkalommal új dolgokat ismernek fel magukban a gyermekek. Ezt általában a szülők visszajelzése is megerősíti. Elmesélik, hogy nem is gondolták volna, hogy a csöppségük tud barátkozni, festeni, nemezelni, mert úgy vélték, hogy nincs türelmük ehhez. Az egésznek a lényege, hogy a gyermekek kibontakoztathassák kreatív energiáikat, kicsit kiszakadjanak a monoton hétköznapokból – állapította meg Molli. Elmesélte, hogy a tábor nagyon sok résztvevője itt találkozik először a szabadban való fürdéssel, a csillagnézéssel, a tábortűzzel. Mindez pedig új szellemiséget ad nekik, és igazából ez volt az, ami őt is magával ragadta a kezdetektől fogva.
Nyitókép: Tóth Lívia archívuma
