Nincs olyan fesztivál vagy főzőverseny a Tisza-vidéken, amelyből ne venné ki aktívan a részét a hódegyházi Lila Akác Magyar Művelődési Egyesület lelkes kis csapata. Az egyesület jövőre ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A három kezdeményező és alapító tag közül már csak Lőrincz Rozália aktív az egyesületben:
Lila Akác Padén: Piri Róbert szakács, Lőrincz Rozália, Szabó Erzsébet és Piri Teodóra (Gergely József felvétele)
– Annak idején azzal a céllal hívtuk életre a Lila Akácot, hogy ápoljuk a hódegyházi népi hagyományokat, összegyűjtöttünk számos olyan használati eszközt, amit a bánáti földművelő nép valamikor naponta használt a munka során, de mára már ezek az eszközök kimentek a divatból, pontosabban elavultak, gépek vagy más modernebb eszköz váltotta fel őket. A fiatalabb generációk már nem is emlékezhetnek olyan szerszámokra, eszközökre, mint például a dohánypalánta locsolására egykor használt liklocsoló, amit a múzeumokban is ritkán látni. Egykor régen a mi falunkat Szeged környéki dohánykertész családokkal telepítették be, az őseink hozták magukkal a dohánytermesztés hagyományos eszközeit, köztük a gölöncsérek által készített liklocsolót, amelyen a mester még a tulajdonos nevét is feltüntette, hogy kinek készítette a dohánypalántáláskor nélkülözhetetlen eszközt – mesélte Lőrincz Rozália, és így folytatta:
– Kezdetben néhány idősebb asszonnyal működött az egyesület, majd csatlakoztak újabbak, mint a szomszédasszonyom, Szabó Bözsike, utána a lányom, Teodóra és a vejem, Piri Róbert, valamint az ő kislányuk, aki már időközben nagylánnyá cseperedett. Jelenleg hét aktív tagunk van, akikre szinte mindenkor lehet számítani. Legutóbb például a Szent István-napi újkenyér-ünnepen és szoboravatón vállaltuk a főzést. Több mint száz személyre készítettünk disznópaprikást, a nőszervezet pedig sütötte a lángost, amit a vendégek és a fellépők között osztottak szét a program szervezői. Tavaly több mint két tucat fesztiválon, főzőversenyen vettünk részt. Kezdetben a férjem szervezte a főzést, de miután 2012-ben elhunyt, a főzést átvette a vejem. Nem minden versenyre tud eljutni mind a hét tagunk, általában négyen-öten megyünk. A csókai községből a főzőversenyeken rendszeresen csak a mi kis csapatunk képviseli a községet. A nőegylet is aktív Hódegyházán, de ők inkább a kézimunka terén jeleskednek. A faluban a néptánc, népzene hagyományát a Kodály Zoltán Művelődési Egyesület ápolja, több területen is aktívak a művelődési egyesületeink a mi kis fogyatkozó falunkban – mondta, majd hozzátette:
– Amikor elmegyünk egy főzőversenyre, a főzés mellett nagy gondot fordítunk a főzőhely hagyományos, falusi, népi jellegű kialakítására. Az évek során összegyűjtött régi, már használaton kívüli eszközökből szoktunk kis kiállítást rendezni, még gémeskutat is fabrikáltunk kicsiben, a szárízék felhasználásával sok mindent, szárnyékot, tanyamodellt stb. készítettünk. Rendre elnyerjük a zsűri első díját, amikor a főzőhelyeket értékelik. Sajnos tavaly ősszel a sofőrünk elhunyt, neki volt nagyobb autója, amibe be tudtuk pakolni a sokféle régiséget. Közönséges személyautóval nem tudjuk a nagyobb tárgyakat magunkkal vinni és kiállítani. Rokka, butykos, a boroshordóból bor vételezésére szolgáló rézlopó, korsók, fakumpla, polyvahányó favilla, kerepelő, a tisztaszobába készült kivarrott ágyszegély, ami még az 1800-as években készült, hogy csak néhány érdekesebb régiséget említsek – mondta Rozália, akinek a konyhája tele van serlegekkel, oklevelekkel, érmekkel, amelyeket a fesztiválokon kaptak.
