Amikor az átlagosnál csapadékszegényebb, száraz a tavasz, akkor a településeinken még előforduló költő gólyapárok kevesebb rovart, szöcskét, sáskát, békát stb. találnak. Ilyenkor egy-egy fészkelő gólyapár kevesebb utódot nevel. Amikor négy-öt éhes csőrt kell betömni reggeltől estig, a gólyaszülők emberi szemmel kegyetlen módszerhez folyamodnak, egyszerűen kilökik a fészekből a legkisebb fiókájukat.
A padéi gólyamentők, Attila és József a megmentett gólyafiókával (Gergely József felvétele)
Minden bizonnyal ezt történt a napokban Padén is, ahol az egyik utcai villanyoszlopon lévő gólyafészek alatt az ott lakók egy fészekből „kiesett” gólyafiókát találtak. A kisgólya két napot a karó tövében töltött, a környékbeli gyerekek „játszottak” vele. Amikor ezt látta Jankó Attila, befogadta, és Apró József barátja segítségével gondozásába vette az elárvult gólyacsemetét, amely Fekete István népszerű kisregénye nyomán a Kele nevet kapta.
– A kisgólyán nem látszott semmilyen sérülés, bár a cigány gyerekek megtaposták az egyik lábát szegénynek, de hála istennek nem tört el. Adtunk neki kamillateát, halkonzervet, majd csirkemellet és egyéb húsokat, amiket szívesen elfogadott. Négy napig volt nálam a jó étvágyú kisgólya. Egy papírdobozban az ágyam mellé tettem, minden reggel korán ébresztett, hat órakor már kérte a reggelit, szépen fejlődik, jó erőben van. Kár, hogy nem tudjuk visszatenni a fészekbe, ahol még két testvére maradt, azokat etetik az öreg gólyák – mondta Attila, Kele megmentője, aki napokig gondozta és óvta az árván maradt gólyafiókát.
Kele további sorsa – mivel a fészekbe nem lehet visszarakni – immár tartósan az ember kezében van. Az újvidéki székhelyű Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület zentai aktivistái a kisgólyát Adán, Tóth László idős és tapasztalt madarásznál helyezték el néhány napra. Laci bácsi az elmúlt évtizedekben már számos elárvult madárfiókát mentett meg és nevelt fel, köztük több gólya is volt. Ezeket a madarakat felépülésük, megerősödésük után szabadon bocsátotta, visszakerültek a természetbe, hogy teljesítsék a nagybetűs Természet által rájuk szabott küldetésüket.
Kele a néhány napos adai kitérő után a Palicsi Állatkertbe került, ahol állatorvosi és szakszerű gondozói felügyelet mellett a sérült madarak számára kialakított tágas menhelyen helyezték el. A gólyafióka két hónapon belül eléri a felnőttméretet, és röpképessé válik, de idén ősszel már minden bizonnyal nem fog elvonulni az emberhez szokott madár, amely idővel a madárbefogadó állomáson élő többi gólya közül akár párba is állhat valamelyikkel, majd fiókákat is nevelhetnek állatkerti körülmények között. A legjobb megoldás azonban az lenne, ha Kelét szabadon lehetne engedni, és élné a gólyák megszokott életét a természetben.
