Tiszta udvar, rendes ház

A mai rohanó világunkban legtöbben már nem is emlékeznek arra, hogy őseink hogyan is tisztálkodtak, miképpen ápolták hajukat és arcszőrzetüket, illetve hogyan mosták tisztára ruháikat, és evőeszközeiket, amikor még nem állt a rendelkezésükre a ma már szinte minden háztartásban megtalálható eszközök és műszaki berendezések.

Az elmúlt hétvégén Oromhegyesen megrendezett 35. Gazdag Ág hagyományápoló vetélkedőn résztvevő 10 csapat elődjeink tisztálkodási szokásait elevenítették fel. Azt a korszakot, amikor nem a vegyszerek garmadával fenntartott, túlzásba vitt sterilitás volt az elvárás, hanem az élet természetességét hirdető harmónia, amit a fehérre meszelt falak, a felmázolt padlót, a ropogósra vasalt alsószoknyák, alsónadrágok teremtettek meg, mert abban az időben még nem kellett tekervényes tanulmányokkal alátámasztani és bizonygatni, hogy rend a lelke mindennek.

Így a versenyzők segítségével a jelenlévők a múlt századunk elejétől a közepéig tartó időszakba utazhattak vissza az időben, amikor még az emberek rendelkeztek azzal az ősi tudással, amely meghatározta és rendíthetetlenül tartotta mindennapjaikat, nem szakadtak el a földtől, és érezték, illetve átvették a természet rezgéseit.

Mert ha csak a ruhamosást nézzük, hol voltak még akkoriban a modern mosógépek, illetve a mosóporok. Azt, hogy elődjeink miképpen is mosták ruháikat, Cékó György, a palicsi Szederinda Népdalkör tagja mesélte el napilapunk munkatársának.

– Akkoriban minden hétnek a kezdetén, hétfőn mosták a ruhákat, fehérneműket, egy hónapban egyszer pedig nagymosást is rendeztek, amikor az összes ágyhuzatot, paplanokat mosták a nők. Akkoriban legfeljebb ásott kutak voltak a házaknál, ezeknek meg a mi időnkben kemény volt a vizük, ezért nem lehetett mosni vele, és ezért a közelben lévő artézi kútról kellett hordani a vizet a vízhordó rúdra, „obranicára” akasztott vödrökkel. A vizet a szüleink megmelegítették és azzal mostak  – ecsetelte Cékó úr, aki hozzátette azt is, hogy a mosáshoz házi szappant használtak, azzal, hogy amennyiben az adott ruha nagyon piszkos volt, akkor fahamut is bevetettek erre a célra. Mindezt a vasalás követte, amire különböző nagyságú korabeli, parázzsal „fűtött” vasalót használtak. Cékó úr elmondta azt is, hogy régen a szülei is így mostak, és mivel nőtestvére nem volt, mindig ő hordta a vizet a mosáshoz.

– Azért is hagytam meg ezeket az eszközöket, hogy az unokáim is lássák, a nagytata mivel hordta a vizet a nagymosáshoz és a fürdéshez – jegyezte meg nevetve.

Az így kimosott fehérneműket és ágyneműket persze fertőtleníteni is kellett, amihez – no meg sérülések esetén a sebekhez – különböző gyógynövényeket is használtak. Ezekből egy csokorra valót a ludasi csapat mutatott be a hagyományápoló vetélkedőn. Ezekről Kádár Erzsébet beszélt napilapunknak.

– A mosáshoz például mentát is alkalmaztak, amit az illata és erős illóolaja miatt használták a ruhák fertőtlenítésére, a körömvirággal inkább az emberek lábait, kezeit, haját mosták, illetve fertőtlenítették. A mentát a petróleummal való tetűirtás után is alkalmazták – ecsetelte a ludasi csapatot erősítő asszony, majd a kamillát is megemlítette.

– A kamilla ismert gyógynövény, nagyon sok mindenre jó, a kézápolástól kezdve a szemborogatásáig – mesélte. Hozzátette: a kövirózsa a parasztok Aloe verája volt, amit többek között sebek gyógyítására is alkalmaztak – magyarázta, majd elmondta még, hogy a kamillát minden évben begyűjtik.

Ezek a fortélyok mellett még számos hasznos információval és nem utolsósorban egy hatalmas élménnyel lehettek gazdagabbak mindazok, akik ellátogattak az oromhegyesi rendezvényre, amely végén, mint ahogyan már korábban beszámoltunk, a palicsi és a ludasi csapat osztozott a Vándorboton, a Gazdag Ág nyereményén.