Dömötör-napi mulatság Tóthfaluban

A tóthfalusi Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület tagjai már megint nagyot álmodtak. Nemcsak álmodtak, hanem meg is valósították. Amellett, hogy már számtalan hagyományt újjáélesztettek, sokakkal szerettették meg a lovakat, céljuk, hogy az eleink életmódjából megmutassanak, amennyit csak lehet a mostani generációknak. A múlt szombaton a Dömötör-napi hagyományok előtt tisztelegtek és megtartották első ízben az őszi behajtási ünnepet.

„Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Egy vagy több napon át tartó mulatságokat rendeztek. Különösen nagy ünnepségek voltak Szegeden, ahol a belvárosi templom védszentjét is ünnepelték ezúttal. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak.” (Forrás: arcanum.com)

És különösen nagy ünnepség volt ez most Tóthaluban is. Be kell, hogy egy-egy rendezvény járódjon, híre menjen, de már most is szép számban jelentek meg a környékbeliek, akik kíváncsiak voltak erre az ünnepségre, de mivel számtalan kísérőprogram is volt, bőven lehetett válogatni.

Az ünnepet a kidobolással kezdték dobossal, lovaskocsis-lóhátas felvonulással Tóthfalu utcáin, majd a ceremóniamester nyitotta meg az eseményt. Ezt követően bemutatkoztak az Arcus Íjászklub tagjai, majd ebédre birkapaprikást, csikós tokányt és slambucot kínáltak a megjelenteknek, akik kézműves kirakodóvásárban is sétálhattak.

A jó hangulatról a bogarasi Búzavirág Művelődési Egyesület, a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület is gondoskodott zeneszóval, és Dér Zsolt is hegedült. Az egyik leglátványosabb rész a lóhátas ügyességi játék volt, illetve maga a behajtás. A régi iskolától indultak meg először a rackákkal, a birkanyájjal, a marhákkal, lovakkal és libákkal, és tettek egy jó nagy kört a több mint kétszáz jószággal. Este pedig bállal zárták a rendezvényt, mely a szervező egyesület elnöke, Kálmán Jenő szerint igen jól sikerült és biztosan hagyomány lesz belőle Tóthfaluban.

– Nyolcvannégy marha, százötven birka, tizenhét racka, tizenegy liba és tizenhét lóhátas – ennyi jószágot vonultattunk most fel Tóthfaluban az első behajtás-ünnepen. Magyarkanizsáról, Oromról, Oromhegyesről, Zentáról, Bogarasról érkeztek most résztvevők, akik jószágaikat is hozták. Manapság úgy látom, hogy nagy az érdeklődés a lótartás iránt, viszont ez egyrészt időigényes dolog, másrészt az anyagi háttér sem elhanyagolható. A rendezvényen belül a behajtás volt a leglátványosabb rész, de az idelátogatók, úgy tűnt, nagyon élvezték a részvételt. Mi, az egyesületen belül úgy gondoltuk, hogy jó lenne valami új rendezvényt is létrehozni, amilyen nincs a környéken – mesélte Kálmán Jenő.

Gazdag kézműves vásár is volt, de a helyi Tájház tárgyaiból is rendeztek egy kisebb kiállítást. Zsoldos Rózsa, a tájház megálmodója és létrehozója elmondta, hogy a juhászokhoz, csordásokhoz és aratásokhoz kapcsolódó szerszámaik vannak.

– Kaszát, nagygereblyét, szénahúzó horgot, a járom egy részét is kihoztuk, amivel régen az ökröket befogták, de van itt régi morzsoló is. Ezeket a tárgyakat már sok-sok éve gyűjtjük. Tizennyolc éve született meg az ötlet, hogy tájházat hozzunk létre a faluban, és a helyiek nagy segítségünkre voltak, mindenki hozta, amije volt, akár a padláson elfekvőben, akár feledésbe merülve – mondta Zsoldos Rózsa.

A lovasok a környékből érkeztek, mintha egy összetartó társaság alakult volna ki, jöttek ide más falvakból is. a zentai Túri János több lovat is tart és azokat el is hozta Tóthfaluba, vagy őt hozták inkább.

– Van több fajta: lipicaiak és hidegvérűek. Nagyon szeretem a lovakat, és  ezt a társaságot is, mely a hagyományápolást tűzte ki céljául. Ilyenkor hasonló gondolkodású emberek tudnak tapasztalatot cserélni, barátkozni, de másoknak is talán kedvet adni a lovakhoz – mondta a zentai fiatalember.

Érdekes színfolt volt a női felvonulók közül Fehér Márta, aki a libáit hajtotta be.

– Több funkcióban vagyok itt, az egyesület programszervezőjeként és behajtóként is. A mai napot is a farsang után együtt találtuk ki Jenővel. Örülök neki, hogy ennyi lovas összejött. A behajtásban a libáimmal veszek részt, ugyanis a Boldog Birtokot alakítom ki Tóthfaluban, melynek ezek a jószágok is részesei – mondta Márta, aki fontosnak tartja, hogy ebben a faluban megmutassák, milyen dolgok működnek.

A jó hangulathoz nem csak a jó emberek, a jó zene, de a jó étel is hozzájárult. Slambuc, csikós tokány, lángos, birkapaprikást is volt a kínálatban. Bálint Róbert messze földön is, de a környékben mindenképp ismert szakács főzte például nagy bográcsban a birkát, aminek titka után is érdeklődtünk.

– Só, bors, hagyma, nem túl fiatal hús, ennyi a titok. Most két birkát főztünk meg és nagyon ízlett az embereknek, ezt jelzi a majdnem teljesen kiürült bogrács is – mondta a mesterszakács.

A tóthfalusi ünnep jó kis bállal zárult, aki pedig idén nem tudott ott lenni, jövőre ne hagyja ki, a helyiek biztos készülnek, a kilátogatók pedig egy érdekes, jól megszervezett napot tölthetnek Magyarkanizsa község gyöngyszemén.