Horror filmekben látott állapotban van immár évek óta a nagybecskereki Šumice motel, az illetékesek pedig továbbra sem találják a megoldást. A sorsára hagyott épületből a tolvajok közben elvittek mindent, ami elmozdítható, kezdve a villanyvezetéktől a fürdőszoba-felszerelésen át az ajtókig és ablakokig. Már az épület teteje is beomlott.
A létesítmény helyzete rendszerint a városban megtartott nagyobb rendezvények idején aktuális, mint amilyen a Sörnapok vagy nagyobb sportrendezvények idején, mint amilyen éppen a most zajló kézilabda-világbajnokság, melynek házigazdái közt van Nagybecskerek is. Ilyen alkalmakkor derül ki ugyanis, hogy milyen kevés vendéglátó-ipari kapacitással rendelkezik a Béga menti város.
Évtizedek óta a motel a sportolni és felüdülni vágyó nagybecskerekiek kedvenc kirándulóhelye. Közvetlenül a város szélén fekvő, tízhektárnyi területen két labdarúgó-pálya mellett van kosárlabdapálya, röplabdapálya, teniszpálya, futópálya, amelyek közelében sátorozási hely is van. A vendéglátó-ipari létesítmény pedig 24 szobával rendelkezett, nagy étteremmel, jól felszerelt konyhával. Ezt azonban mára szinte teljesen tönkretették a vandálok, no meg a tulajdonos nemtörődömsége. A kirándulóhely a helybeli Turisztikai Központ irányítása alatt van, a vendéglátó-ipari létesítménynek viszont tisztázatlan a tulajdonjogi helyzete.
A Šumice motel a közelmúltban bírósági per tárgya volt, amelynek az lett a vége, hogy 2011 januárjában a nagybecskereki Alapfokú Bíróság döntése értelmében a létesítmény megvásárlási joga a Turisztikai Központé lett. Később azonban nem fizették be a 14 millió dináros vételárat. Ennek következtében a tulajdonjog átruházása sem történhetett meg. A 800 négyzetméteres létesítmény korábban az SM turist tulajdonában volt, melyet 2003-ban 2,9 millió dinárért megvett Momčilo Rajić, akinek a nevéhez fűződik a nagybecskereki sörgyár sikertelen privatizálása majd csődbejuttatása. A kétes hírű üzletember hű maradt önmagához a motel esetében is. Ugyanis ahelyett, hogy a szerződésbe vállalt 3,8 millió dináros beruházással felújítást végeztetett volna, gyakorlatilag sorsára hagyta a létesítményt. Három évvel a privatizáció után tönkrement az SM turist, a motel pedig a tolvajok prédájává vált.
