Töröktopolyán, a Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelyén szerdán és csütörtökön templombúcsút ünnepeltek. A Szűz Mária Mennybemenetele – Nagyboldogasszony elnevezésű római katolikus templomot 1899-ben építették. 1859 óta zarándokhely, amit az 1854-ben és az 1855-ben megismétlődő, összesen nyolc Mária-jelenésnek, illetve az itt történő csodálatos gyógyulásoknak köszönhet, és amelyekről ft. Mellár József esperesplébános mesélt.
– A Mária-jelenések hírei a temesvári püspökséghez is eljutottak, ami után a püspök atya egy öttagú bizottságot küldött ki, akik minden egyes jelenésről, illetve gyógyulásról jegyzőkönyvet készítettek, és megállapították a tényeket. A betegek kérték, hogy a harmatozó falról itassák fel a nedvességet, és azokkal a kendőkkel megkenték, illetve megtörölték a szemeiket, s látni kezdtek. Mozgáskorlátozottak is gyógyultak meg itt, akik egy garabolynyi mankót hagytak itt az utókor számára. Mindegyik esetről készült jegyzőkönyv, így tudjuk azt, hogy egy töröktopolyai, hatéves kislány is meggyógyult, aztán a törökbecsei Horváth József 16 éves lánya is, aki szinte semmit nem látott, úgy ment tapogatózva, még az emberi alakokat sem ismerte fel, aztán néhány adai és moholi személy is meggyógyult itt, de Bácska túlsó végéről, Gádorról is érkezett valaki. Az egyik ilyen jelenés alkalmával tízezer ember jött össze, a zarándokok gyalog érkeztek, a poggyászaikat kocsira tették, tehát Bánát-szerte elterjedt a hír, hogy a Szűzanya itt megjelent, és az ő közbenjárásának köszönhetően csodás gyógyulások történtek – mesélte az atya.
A szerdai, ünnepi programokra, a keresztúti ájtatosságra, a közös imára és éneklésre, a szentgyónásra és a szentmisére egész Vajdaság területéről jöttek a zarándokok, ki autóval, ki autóbusszal érkezett, barátai és ismerősei körében, hogy egymás hitét erősítve kérjék a Szűzanya közbenjárását.
A Mária-kegyhelyre idén is több száz zarándok ellátogatott (Fotó: Vidács Hajnalka)
Micsik Béla Törökbecséről érkezett.
– Ma olyan emberek jöttek össze itt, akik hívást éreztek a Szűzanyától, a Szentlélektől vagy a Jóistentől, és éppen ezért jó ma itt lenni – közölte a zarándok.
Körmöci Szilágyi Valéria Törökkanizsáról jött.
– Nagyon szeretem ezt a helyet, mert itt testben és lélekben is meg tudok újulni. Olyan emberekkel találkozom itt, akiknek a szeretete és a látványa feltölt, akik óhajtják a szeretetünket, és szívesen látnak bennünket – sorolta Valéria.
Néhány évtizeddel ezelőtt a zarándokok gyalog érkeztek, mesélte nekünk a kisoroszi Zakár Erzsébet.
– Valamikor régen a határon keresztül jöttünk. Az ünnepség előtti nap érkeztünk, és a templomban aludtunk, de egyik évben lovasok jöttek és szétzavartak bennünket. Aztán sokáig nem jöttem – hallottuk Erzsébettől.
A szerdai program az esti gyertyás körmenettel zárult (Fotó: Vidács Hajnalka)
Az ünnepi szentmisét msgr. Mirko Štefković, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke celebrálta. Ünnepi gondolatait a szentmise kezdetén fogalmazta meg.
– Mindig, amikor az édesanyánkhoz megyünk, különös érzések töltenek el bennünket: hála, tisztelet, szeretet. Így van ez akkor is, amikor a Boldogságos Szűzanyához jövünk, mert ő a mi égi édesanyánk. Nemcsak látogatni jöttünk Őt ezen az ősi kegyhelyen, hanem elhoztuk neki mindazt, amiről most az életünk szól: örömeinket és bánatainkat is. Adjuk át neki ezeket, és kérjük, hogy segítsen rajtunk, hogy minél jobb gyermekei legyünk, hogy minél jobban tudjuk szeretni Istent és felebarátainkat is! Itt, ezen a szent helyen, ahol számtalan hívő, aki hozzá fordult, meghallgatást nyert, legyünk mi is bátrak, vegyük komolyan a hozzá intézett fohászainkat, hisz csak így számíthatunk azok meghallgatására!
Az ünnepi szentmise gyertyás körmenettel zárult, a kétnapos búcsúi program pedig a csütörtök délelőtti szentmisével ért véget.
Nyitókép: A szentmisét msgr. Mirko Štefković, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke celebrálta a bánáti papság közreműködésével (Fotó: Vidács Hajnalka)
