Első világháborús négy emléktáblát avattak fel ma a nagybecskereki katolikus temetőben. Magyarország kormányának a támogatásával emeltetett emléktáblákon azok az elhunyt katonáknak a neve áll, akiknek a sírjait a múlt század hatvanas éveiben számolta fel a helybeli temetkezési vállalat. Az emléktáblákat Masa Tamás nagybecskereki plébános és Halász Dániel maradéki református lelkész áldották meg. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kiemelte, az itt eltemetetteknek a 81 százaléka nem harctéri cselekmények következtében veszítette el az életét, hanem a járványok végeztek velük.
– Olyanok fekszenek itt, akik túlnyomórészt nem ennek a vidéknek a szülöttei. Hanem a harci cselekedetek, az egységeknek a mozgása hozta őket erre a térségre. Azt, hogy mi most megadjuk nekik a végtisztességet, azt gondolom, hogy egy civilizációs kérdés – mondta a VMSZ elnöke.
Pásztor István megjegyezte, hogy nemcsak Nagybecskereken, hanem más településeken is vannak hasonló katonasírok.
– Olyanok a politikai körülmények, hogy függetlenül attól, hogy itt az első világháborúnak a megítélése más, mint ahogy mi azt gondoljuk, ettől függetlenül legitim a saját álláspontunknak, a saját véleményünknek a hangoztatása. Azt gondolom, hogy sok olyan emlékhely van, ahol katonasírok vannak, sok olyan hely van, ahol ehhez hasonló kötelezettséget kell teljesítenünk. De, ha ez itt lehetséges volt, akkor azt gondolom, hogy lehetséges mindenhol máshol – mondta a VMSZ elnöke.
(Kecskés István felvétele)
Az emléktáblákon levő nevek felkutatását Csömöre Zoltán nagykikindai történész végezte az elmúlt két évben.
– Amikor két évvel ezelőtt, 2019 nyarán elkezdtem kutatásaimat a nagybecskereki katonai temető témakörében, nem kis meglepetésemre a helybéli plébánián kezembe került két vaskos kötet, amelyekről kiderült, hogy a száz évvel ezelőtt működő császári és királyi tartalékkórház halotti anyakönyvei. Ezekben pontosan föl voltak jegyezve azoknak a katonáknak a nevei, akik itt helyben ez a négy háborús év alatt hunytak el. Az anyakönyv két kötetében 522 katona nevét írták fel, mintegy 50 százalékukat a római katolikus temető katonai parcelláján temették el. Összesen 282 katonáról vezettek evidenciát a háború után. Mi ezidáig 258 katona nevét tudtuk felkutatni, mert sajnos a tartalékkórház anyakönyvének utolsó szakaszát megsemmisítették – mesélte a történész.
Ezerkilencszázhatvanhárom októberében a város elvette a temetőt a katolikus egyháztól és gyorsan, már 1964 elején felszámolták a katonatemetőt.
– Most éppen ezért, ha szomorúsággal is van tele a szívem és valamennyiünknek a szíve is, akik ma itt összegyűltünk, hogy mégis sikerült egy, remélem maradandó, emlékművet állítani azoknak a neveivel együtt, akik itt nyugodtak. És kívánom mindannyiónknak, hogy az örök hazában, a jó Isten színe előtt találkozzunk velük. Ott a jó Isten majd letöröli a szemünkről a könnyeinket – mondta Tietze Jenő nyugalmazott nagybecskereki plébános.
Az eseményen jelen volt Saša Santovac, Nagybecskerek alpolgármestere, aki elmondta, hogy a város emlékművein szerepelő nevek sokasága az emberi tragédiákról tanúskodik.
– Ezért azokat időnként meg kell néznünk, hogy ilyesmi soha meg ne ismétlődjön – mondta.
Az eseményen koszorúzott Magyarország belgrádi nagykövetsége, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szent György Lovagrend, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Szathmáry Karolina katolikus leánykollégium és a Petőfi MME küldöttsége.
