A helyiek életét gazdagítják

Szaján – a közép-bánáti település – mindig is a szikes földjeiről, a dohánytermesztőiről és az állattenyésztőiről volt híres, de az utóbbi években, a mezőgazdaságban tapasztalható bizonytalanságok, rengetek dolgot megváltoztattak.

Tóth Zoltántól, a szajáni helyi közösség tanácsának elnökétől megtudtuk, hogy a faluban a dohánytermesztés mindig is kiegészítette a növénytermesztést és állattenyésztést, de 2018-ban az utolsó dohánytermesztő is felhagyott a munkával. A tanácselnök ismeretei szerint a 90-es évek végén a szajániak körében intenzívebb lett az állattartás, illetve a tejtermelés, éppen ezért 1995 és 2005 között tejgyár is működött a faluban. Elmondása szerint mesterek, kisiparosok már egyre kevesebben vannak, de valamikor nem volt hiány sem asztalosból, sem kovácsból, sem cipészből, sőt bognárok is éltek és dolgoztak itt, tehát minden volt, amire egy faluban szükség mutatkozott.
– Egy időben működött itt műanyaggyár is, ahol asztalokat és székeket készítettek, illetve egy cipőgyár is, de mára már ezekből nem maradt semmi. A közelünkben most Ada egy nagyobb ipari központ, ahol a könnyű- és a fémipar is fejlett, és nagyon sokan vállalnak ott munkát. Az odautazást illetően nagyon nagy segítséget jelent az, hogy felépült a híd Padé és Ada között. Valamikor komppal jártak át az emberek a Tiszán, de ez a híd nagyban hozzájárult ahhoz, hogy itthon tudjuk tartani a polgárainkat. Adán a női és a férfi munkaerőre is szükség van. Persze itt van Nagykikinda is, az öntöde például több mint ezer munkást foglalkoztatott annak idején, sőt a cserépgyár is. Az autóbusz reggel 5 órakor és 6-kor is járt, és mindig tele volt. Sokan a nagykikindai piacon értékesítették a megtermelt portékájukat. A nagykikindaiak mindig is komoly tejtermelőként tekintettek a szajániakra. És ízletes termékek készültek ezekben a gazdaságokban, de mára már csak három család maradt, amely tejfeldolgozással is foglalkozik. Sajnos nagyon sok gazdaság átstrukturálódott, a kisebbek termelők eladták, vagy bérbe adták a földjeiket, a legtöbben pedig csak saját részre tartanak haszonállatokat, és csak nagyon keveset – mesélte Tóth Zoltán.

A település életét a helyben működő civil szervezetek gazdagítják. A Szent István Kolping Család a nők társadalmi helyzetének a javításán fáradozik. Kéri Brigitta elnöknőtől megtudtuk, hogy egyesületükben 72 tag van bejegyezve, melyből 30-an aktívak.
– Szervezetünk a falvakban élő nők erősítésével foglalkozik. 2019-ben itt, Szajánban épült fel az oktatási központunk, ahol eddig varró-, betegápolási és méztanfolyamot is szerveztünk, és amit eddig 530 nő végzett el, nemcsak a nagykikindai, hanem a csókai és a törökbecsei községekből is. Ezek a nők tanúsítványt is kaptak, mellyel el tudtak helyezkedni mind Adán, mind Nagykikindán, illetve a varrónők otthonról is dolgozhatnak. Egyesületünk méhészettel is foglalkozik, most 141 méhcsaládot tartunk, illetve ökológiával is foglalkozunk, 999 fát ültettünk, ami a méhek számára is hasznos. A nyár folyamán szervezzük meg a 11. nemzetközi főzőfesztiválunkat, ahova Romániából és Magyarországról is várunk résztvevőket – közölte Brigitta.

A Szajáni Nyugdíjas-egyesület minden lehetőséget megragad arra, hogy minél több megmozduláson részt vehessen: teadélutánokra, főzőversenyekre, kalácsfesztiválokra járnak itthon és külföldön is – tudtuk meg Talpai Ernőtől, az egyesület elnökétől.
– Nekünk, időseknek mindig jólesik a társalgás és a beszélgetés, mert ilyenkor ki tudunk szakadni a mindennapok egyhangúságából, és el tudjuk magunkat egy picit engedni, tehát mással is tudunk foglalkozni, nemcsak az egészségügyi problémáinkkal. A faluban zajló munkaakciókba is bekapcsolódunk, erőnkhöz mérten, mert hasznos tagjai szeretnénk lenni a közösségünknek – tette hozzá Talpai.

A Szajáni Sporthorgász-egyesület a település legfiatalabb egyesülete, 2014-ben jegyezték be. Apró Kornél, az egyesület elnöke elmondta, hogy azóta 147 nevet jegyeztek be az anyakönyvükbe. Közülük már többen elhunytak, jelenleg 60 és 70 között mozog az aktív tagok száma, köztük gyermekek és középkorosztálybeliek.
– A munkaakcióink során azon dolgozunk, hogy a vizeink állapotát és a halállomány helyzetét javítsuk, illetve – szükség esetén – a különböző felügyelőségeket is bevonjuk a munkába, emellett versenyeket is szervezünk. A környékünkön kevés horgászegyesület működik, Nagykikindán kettő is van, mégis vannak tagjaink onnan is, sőt tiszaszentmiklósiak, hódegyháziak, padéiak és újvidékiek is erősítenek bennünket. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekekkel megszerettessük a sporthorgászatot, amihez az egyik motivációt éppen az adja, hogy tapasztalataink szerint a mai fiatalok inkább otthon ülnek, ezért az a célunk, hogy kimozdítsuk őket a levegőre, ahol minőségi és tartalmas időt tölthetnek el. Ami az egyesület működését illeti, tudni kell, hogy mára már a horgászat költséges sporttá alakult, tehát már régen elmúltak azok az idők, amikor egy versenyre le lehetett ülni egy pecabottal, egy gilisztával vagy kenyérgyurmával.