A szeretet és a házi tyúktojás teszi különlegessé

A csigatészta Vajdaság bizonyos részein elengedhetetlen betétje a lakodalmi, a babaköszöntő, a vasárnapi, de bármilyen más ünnepi asztalra főzött tyúkhúslevesnek. Sok-sok vajdasági településen készítenek egyének is csigatésztát, de a jelenlegi ismereteink szerint igazából csak a református közösségekre jellemző az, hogy heti szinten egy nagyobb csoport jön össze azért, hogy egy-egy felkérésnek, megkeresésnek eleget tegyen. A csoport tagjait a legtöbb közösségben „csigacsinálók”-nak nevezik. 

Magyarittabén a nyugdíjas-egyesület Margaréta csoportja hétfő délutánonként jár az egyesület székházába csigázni. A szokás eredetében nem biztosak, csak abban, hogy már a nagyszüleik is összejöttek csigázni a hét egy napján. Valószínűsítik, hogy a békési telepesek hozták magukkal ezt a hagyományt, még a tizennyolcadik század végén, amikor  Magyarittabét betelepítették. Perki Piroskától, a csigatészta-készítő asszonyok vezetőjétől megtudtuk, hogy vannak alkalmak, amikor csak négyen jönnek össze, de a tizenhárom személy részvétele sem ritka. Hozzátette, hogy minden alkalommal tíz házi tyúktojással és egy kilogramm liszttel dolgoznak.

– Ragaszkodunk a házi tyúktojáshoz, mert attól lesz szép sárga a tészta. Az emberek nem szeretik, ha fakóak a csigák. Minden alkalommal ugyanezzel a mennyiséggel dolgozunk, mert ennyivel elbírunk, akkor is, ha kevesebben jövünk össze, és akkor is, ha többen. Ennél a mennyiségnél még nem szárad ki a tészta a végére – hangsúlyozta Piroska.

A begyúrt tésztát tésztanyújtó géppel kinyújtják, majd kisebb vágódeszkákra helyezik, 2 x 2 centiméteres kockákra feldarabolják, és így helyezik a csigacsinálók elé, akik aztán egy kötőtű vagy csigatű segítségével átlós irányban feltekerik a tésztákat, ügyelve arra, hogy szép bordásak legyen.

Az asszonyok azt is elmondták, hogy amikor nagyobb ünnepre, keresztelőre, lakodalomra, esetleg falunapra hazatérnek az elszármazottak, mindig visznek magukkal csigatésztát is, és sokszor a vendégségbe érkezők is, ugyanis a magyarittabéiek úgy tartják, hogy aki egyszer megkóstolja az általuk készített levesbetétet, másmilyent már nem is akar enni. Amikor feltettem a kérdést, hogy mit gondolnak, miért van így, egyöntetű válasz érkezett.

– Azért, mert a szeretetünket is beledolgozzuk ezekbe a tésztákba, de igazából mindez csak úgy működik, ha udvarban szaladgáló, házi, és természetesen otthon levágott tyúknak a húsából készült levesbe főzzük bele – fogalmaztak a szorgos kezű asszonyok. De arról is meséltek, hogy régebben egy-egy nagyobb lakodalomra legalább ötvenen jöttek össze és ötszáz tojásból készítették el a szükséges mennyiségű csigatésztát, a mai kisebb lakodalmakban azonban kétszázötvenre csökkent a felhasznált tojások száma. A „csigacsinálók” ilyenkor a lakodalmas házaknál jönnek össze.

A közösségépítésnek ezt a módját az egyesület férfitagjai is művelik. Természetesen ők nem csigáznak, hanem heti kétszer összejönnek sakkozni vagy kártyázni – tudtuk meg Varga Sándortól, az egyesület elnökétől.

– A férfiaknak is szükségük van egy kis társalgásra, kimozdulásra. Nagyon örülünk annak, hogy végre visszatérhettek az életünkbe a közösségi rendezvények, amelyeken tudunk társalogni, barátkozni, ismerkedni. Szervezhetünk teadélutánokat, mulatós esteket Dukai Istvánnal, főzőversenyekre járhatunk. Mindez nagyon hiányzott már az életünkből – hangsúlyozta az elnök.