Péterrévén hétfőn este szentmisével emlékeztek egykori plébánosukra, az 1944-ben kivégzett dr. Takács Ferencre a hívők, ezt követően pedig a Mindenszentek Plébánia templomkertjében megkoszorúzták a mártírhalált halt plébános 2014-ben felállított emlékhelyét. A megkínzott apátplébánost, aki egyben délvidéki országgyűlési képviselő is volt, 1944. november 19-én az összehívott hívek szeme láttára végezték ki.
Baranyi László péterrévei plébános elmondta, hogy ebben a mai forrongó világban megtapasztaljuk azt, hogy milyen fontos a békéért tenni, nemcsak beszélni róla. Hozzátette: keressük a megbékélésnek, a kiengesztelődés az útját, mert csak ez tudja megteremteni a tartós békét, ez az, ami bennünket meg tud tartani, erősíteni, és csak ezáltal tudunk megvalósítani egy boldogabb, szebb és békésebb jövőt.
Kedden délután Bácsföldváron és Óbecsén is emlékeztek az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarokra. Bácsföldváron a katolikus temetőben megtartott megemlékezést alkalmi műsor tette színesebbé az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar és Fülöp Adél szavaló közreműködésével. Ünnepi beszédet Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke tartott. A megemlékezés végén az egybegyűltek elhelyezték a kegyelet virágait az 1944–45-ös ártalan áldozatok emlékére emelt kereszteknél.
Óbecsén a belvárosi katolikus temetőben lévő kopjafánál koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek az ártatlan áldozatokra, akiknek lelki üdvéért Fuderer László helyi plébános mondott imát. Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke szólt az egybegyűltekhez, aki alkalmi beszédében kiemelte: 1944 őszén és 1945 telén a vörös halál volt az úr Vajdaság felett. Megszégyenítve, kifosztva, megalázva, megkínozva, kivégezve – ezek azok a szavak, melyek jellemezték az óbecsei magyarokat egyenként, de közösségként is azokban az időkben.
– Itt vannak még azok közöttünk, akinek odaveszett az édesapja, odaveszett a fivére, odaveszett a férje, odaveszett a szomszédja. Itt vannak és keresztényi alázattal, bosszúvágy nélkül, fejet hajtanak, virágot visznek, ha van hova, gyertyát gyújtanak, imádkoznak. Itt vagyunk mi, akik kutatjuk, meghallgatjuk, leírjuk, s megpróbáljunk méltó körülményeket teremteni az emlékezéshez. A mi generációnk ezt már csak meséből, kutatásokból ismeri. S itt a jövő, az egészen fiatalok. A gyermekeink, unokáink, dédunokáink, akiknek ez már valóban csak történelem. A felnövekvő generációnak két dolgot tudok mondani. Egyrészt nekik mindig is maradjon meg ez történelemnek, azaz soha ne kelljen megtapasztalniuk ezeket a rémtetteket, másrészről soha ne feledkezzenek meg az áldozatainkról, a nemzet mártírjairól, hisz ők azért haltak meg, hogy mi élhessünk – fogalmazott Kiss Igor, aki arra buzdította a jelenlévőket, hogy november 13-án minél nagyobb számban vegyenek részt a nemzeti tanácsi választáson, és támogassák a Magyar Összefogás listáját.
A megemlékezést az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar és Deák Evelin szavaló tették ünnepélyesebbé.