Az augusztus vége az óvódás, iskolás korú gyermekek szülei számára a tanévre való felkészülésről szól. Ez az az időszak, amikor a gyerekek egyebek mellett új ruhát kapnak, új tornacipőt, mert a korábban viselt tönkrement vagy kinőtte a gyermek, új nadrágot, új blúzokat, ugyanakkor új táskára, füzetekre, tolltartóra, ilyen-olyan ceruzákra is szükség van. A Szabadka környékén, a várostól 50–60 kilométer sugarú körben felnőtt, a jelen sorok szerzőjével egykorú nők és férfiak talán még emlékeznek arra, hogy a család és az ismerősök egy része augusztus végén vonatra vagy buszra szállt, és elutazott Szabadkára, hogy a bolhapiacon minden szükségest megvásároljanak. Ilyen esetekben az egész nap elment a piacon való nézelődéssel, viszont egyúttal minden szükségest be lehetett szerezni, és ha maradt némi rávaló, akár pljeskavicázni is lehetett valamelyik sütödénél. A kilencvenes évek és a kétezres évek eleje óta azonban nagyot változott a világ. Pénzünk ugyan nincs több, viszont a bevásárlásokat már másképp is el tudjuk intézni. Talán ez is kihatott arra, hogy mára a szabadkai bolhapiac sem olyan vonzó, mint korábban, és a helyszínen járva az árusoktól sem sok biztatót hallhattunk.
Az elmúlt hétvégén kilátogattunk a szabadkai bolhapiacra, hogy szeptember elejéről lévén szó, az iránt érdeklődjünk, hogy mit tapasztaltak augusztus végén, amikor a családok a tanévre készülődtek. A helyszínen több árussal is szóba elegyedtünk, azonban egyikük sem volt elragadtatva a látogatottsággal és a vásárlóerővel. A legőszintébb Margita Lendvai volt, akinek szavai szerint a bolhapiac haldoklik, és hacsak nem történik valami nagy változás, a legtöbb árus lehúzhatja a redőnyt. Margita Lendvai és családja nyugdíjba vonulása után, 1999-ben „nyitotta meg” asztalát, és azóta is ugyanazon a helyen foglalkoznak gyermekruha-árusítással. Elmondása szerint a piac forgalma 2004 óta fokozatosan csökken. A korábbi években hétvégenként, különböző ünnepek és a tanév kezdete előtt nagy volt a forgalmuk, és a hazai vásárlók, köztük számos viszonteladó biztosította a megélhetést az árusoknak. A hazai vásárlók csökkenésével sem panaszkodtak, hiszen a kétezres évek közepe táján megjelentek a magyarországi vásárlók, akik a kedvező árak miatt jöttek Szabadkára, és akik között szintén számos viszonteladó volt, akik nagyban vásároltak. Mára a viszonteladók szinte teljesen eltűntek, így az értékesítés lassú. Mint Lendvaitól megtudtuk, az árak a tavalyihoz képest nem változtak, csupán a forint esetében volt szükség árkorrekcióra a magyar valuta gyengülése miatt, ugyanakkor nagybani vásárlás esetén 10 százalékkal olcsóbban adják az árut. Ami tovább nehezíti az árusok helyzetét, az az asztalok bérleti díja, ami havonta 16 000 dinárba kerül. A kiadásaikat tovább növeli, hogy az új rendelet szerint az év végén majdnem egy havi bérletet, 15 000 dinárt kell befizetniük, hogy a piaci helyüket, az asztalukat ne bocsássák licitációra.
Egy másik ruhaárustól megtudtuk, hogy az idei augusztus végi forgalom még a tavalyi évihez képest is alacsonynak mondható, és a kereslet hétvégéken sem nőtt meg jelentős mértékben. A magyar vásárlók aránya körülbelül megegyezik a szerbiai vevőkével, ugyanakkor már a magyarországiak közül is egyre kevesebb az olyan, aki nagyban vásárol, annak ellenére, hogy nekik kedvezményeket is tudnak adni. Másrészt azt is hallhattuk, hogy a használtruha-árusok forgalma viszont stagnál.
A helyszínen járva az is szemet szúrt, hogy itt is felütötte fejét a munkaerőhiány, hisz több üzlet ajtaján, ablakában találkozhattunk a kiírással, hogy elárusítókat keresnek, ugyanakkor a feltételek között az is szerepel, hogy szükséges a magyar nyelvtudás.
Az iskolakezdésre való tekintettel a tanszerek ára után is érdeklődtünk. A puha fedeles füzetek mérettől függően 14–28 dinárba kerülnek, míg a kemény táblás füzetek ára 60 és 120 dinár. Ezen árak körülbelül megegyeznek az áruházakban, bevásárlóközpontokban tapasztalható árakkal, csakúgy, mint a ceruzák, golyóstollak, színes ceruzák esetében. Iskolatáskával több helyen is találkozhattunk, ezek ára 1200 dinárnál kezdődik, viszont az árusok egybehangzó véleménye alapján az idén nem volt nagy keletje az árujuknak, és azt is hallhattuk tőlük, hogy ennek oka abban is kereshető, hogy egyre kevesebb gyerek indul iskolába.
Végezetül elmondhatjuk, hogy a bolhapiac kínálata továbbra is színes és változatos, valamint az árak tekintetében is viszonylag kedvező, másrészt nem kell hatalmas tömegre számítani, tehát nagyobb bevásárlások előtt nem árt itt is körbenézni, hisz ki tuja, milyen gyöngyszemekre bukkan az ember.