Pénteken Bajmokon, az akácfánál kialakított emléktemetőben megemlékezést tartottak az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett áldozatokról. A megemlékezést huszonötödik alkalommal szervezte meg a bajmoki Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság és a Dózsa György Magyar Művelődési Központ.
A megemlékezés kezdetén Szép Ferenc megkondította a harangot, majd az egybegyűltek elénekelték a himnuszt. A folytatásban Bunford Tivadar, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondott beszédet.
A megemlékezés virágai az akácfánál (Fotó: Gergely Árpád)
– Idén is összegyűltünk, hogy megemlékezzünk a napról, melyen számos ártatlan bajmokitól és környékbelitől vonták meg elsődleges és legalapvetőbb emberi jogát, az élethez való jogot. Mi, akik úgy gondoljuk, hogy ez a dátum a történelem legsötétebb és legszomorúbb pillanata, összegyűltünk ma e helyen, ahol ez az öreg akác szemtanúja volt annak, ahogy ezeket az ígéretes, lehetőségekkel teli életeket igazságtalanul és kegyetlen módon kioltották, kettétörték. Ha ezek az öreg lombok mesélni tudnának, bizonyára mindannyian elnémulnánk a sok borzalom hallatán – mondta Bunford Tivadar. Hozzátette, hogy minden civilizációs társadalom az élethez való jogot jogszabályokkal védelmezi, és reményét fejezte ki, hogy ahogy napjainkban, úgy a jövőben is ezt a jogot a jogszabályok védeni fogják.
Bunford Tivadar után Gombár Szeréna, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja szólalt fel, aki elmondta, hogy a zavaros időkben, a kollektív bűnösség elve miatt, sokan lettek mártírok, sok család maradt apa és anya nélkül, illetve sok szülő maradt gyermek nélkül.
Bunford Tivadar elhelyezi a megemlékezés virágait (Fotó: Gergely Árpád)
– Ezen a napon arra is gondolunk, hogy itt lehetünk. Büszkén emlékezhetünk mártírjainkra, és szabadon. Ma már végre nyíltan elmondhatjuk, hogy mi történt. Elmondhatjuk, hogy ők hősök voltak és ártatlanok. Elismerhetjük, hogy ezek a sajnálatos események valóban megtörténtek. És ez a megbékéléshez vezet – mutatott rá Gombár Szeréna.
Az 1944. november 2-ai napot, amikor Bajmokon több, mint kétszáz falubeli és környékbeli magyar és német származású embert végeztek ki, Halász Tibor történész idézte fel. A történész bűnténynek nevezte az akkor történteket, ugyanis minden bírósági tárgyalás nélkül, kijárási tilalom idején, az éj leple alatt végezték ki az áldozatokat, szerinte ezért is titkolta évtizedekig a történteket az akkori hatalom.
A beszédek után Csányi Erzsébet pacséri református tiszteletes az egybegyűltekkel közös imával tisztelgett az áldozatok emlékének. Végezetül Bunford Tivadar, Gombár Szeréna, Jerasz Anikó, az MNT végrehajtó bizottságának elnöke és Göncző Mandler László, a Német Nemzeti Tanács elnöke egyenként elhelyezték az akácfánál a megemlékezés virágait. Koszorúztak továbbá a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, a civil szervezetek és testvértelepülések képviselői, valamint a kivégzettek családtagjai, hozzátartozói.
