Egyre több a homokbánya Szabadkán és környékén, és nem egy esetben erőteljes tiltakozást váltott ki a polgárok körében a legtöbbször illegális bányászás, mivel a homok szállítása megkeserítette a környéken lakók életét. Márpedig az Y-ág építéséhez kell a homok, és amíg a munkálatok tartanak, addig homokkitermelés is lesz.
Csikérián nagyjából három héttel ezelőtt jelentek meg a munkagépek és a teherautók, s amíg az időjárás engedte, reggeltől estig hordták a homokot. Másfél hete azonban leálltak a munkálatokkal, de a markológép még mindig a fák között áll, ami arra utal, hogy amint lehet, folytatják a bányászást. A helyieket ez nem zavarná, ha az utak nem váltak volna járhatatlanokká.
Lehocki Imre időről időre kilátogat csikériai gyümölcsösébe. Évek óta megvan a tanyája, úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, a közeli és a távolabb lakó szomszédokkal is jó viszonyt ápol. Mint mondja, a homokos utak egész évben, száraz és esős időben egyaránt járhatóak voltak, sohasem volt sár, a traktorok sem vájtak mély árkokat az útba.
– Tudomásom szerint a homokbánya már egy ideje létezik, csak egészen mostanáig nem hordták rendszeresen a homokot. Nagyon megörültünk, mikor láttuk, hogy kiszélesítették az utakat, amerre a teherautók majd járni fognak. Olyan szélesre csinálták az utat, hogy két teherautó simán elfért egymás mellett, sőt, még el is simították az egészet. Csakhogy a teherautók, ahogy elvitték innen a homokot, feketeföldet hoztak vissza az építkezésről, és azt az útra szórták jó vastagon. A föld pedig elzárja a víz útját a homok felé, és az nem tud elfolyni a mélyebb rétegekbe. Eső után olyan sártenger van ott, hogy csak a homokot szállító teherautók és a traktorok tudnak eljárni. Amikor meg valamennyire kiszárad a talaj, a keréknyomok után olyan mély árkok maradnak, hogy akkor meg azért járhatatlan a környék – panaszolja Lehocki.
Akik abban a két utcában laknak, s nap mint nap ott kellene végigmenniük, a sár és az árkok miatt teljesen el vannak zárva a külvilágtól, a szerencsésebbek pedig csak kerülőúton tudnak közlekedni és megközelíteni a tanyájukat, gyümölcsösüket. A helyieket nem zavarta a homokkitermelés, sem a megnövekedett teherautó-forgalom vagy a zaj, de egy emberként háborodtak fel, amikor meglátták, milyen állapotba kerültek a környező utcák. Az elmúlt hetekben alig tudtak kijutni az utcájukból, pedig el kellett jutni a boltba, vagy a csemetéket el kellett vinni az iskolába, de a mentősöknek, taxiknak, vagy az állatorvosnak is a sártengeren és a húsz-harminc centiméter mély árkokon kell átverekedniük magukat. Néhányan már el is akadtak. A helyiek szerint az sem érne semmit, ha a homok elszállítása után újra és újra elsimítanák az utakat, mert az odahordott föld miatt csak addig lenne járható a környék, amíg száraz az idő.
– A homoknál minél több eső esik, annál keményebbé válik az út, a föld meg rögtön sárrá változik. Igaz, a homok nagyon tud porolni, de kezdetben lelocsolták az utat, és nem is volt semmi gond. Szerintem az egyetlen megoldás az lenne, ha az utat legyalulnák, a feketeföldet pedig teljesen eltüntetnék. Mert mindaddig, amíg ez így marad, az ott élők nem tudnak közlekedni se télen, se nyáron.
