Évről évre egyre nagyobb szakadék tátong az emberek között, nem figyelünk egymásra, nem segítünk a másiknak, képtelenek vagyunk toleránsak lenni és emberek módjára megbeszélni a dolgokat.
Konfliktusok mindig is voltak, mindig is lesznek, de az egymás mellett élés egyre nehezebbé válik. Legyen szó családról, barátságról, munkatársról vagy csak egyszerű szomszédi viszonyról, a közöny, nemtörődömség, a másik bosszantása egyre gyakoribb jelenség, aminek megszűnése csak és kizárólag rajtunk, embereken múlik.
Egyik olvasónk a minap megkereste szerkesztőségünket és elkeseredve számolt be a szomszédos udvarból hozzájuk átszivárgó trágyaszag miatt. A házuk mellett lévő telek udvarán autóroncs, lovaskocsi, lemetszett faágak, rozsdás hordók veszik körül a hétről hétre növekvő trágyarakást, mely kárt nem okoz, de bosszúságot annál inkább. A Gál család hiába fordult a hatóságokhoz, a hivatalos szervek nem tehetnek értük semmit.
A kérdéses területet mintegy tizenöt évvel ezelőtt utcává akarták átalakítani, de a város végül elállt a telek egy részének megvételétől, és az magánkézben maradt. Gálék azelőtt ezen a részen keresztül közelítették meg a garázsukat, mindaddig, míg a tulajdonos be nem kerítette azt.
– Amíg a férjem segített neki, nem volt semmi gond, de amikor lebetegedett, a problémák is felszaporodtak. Egy időben tartott bikákat is, de sokáig nem tisztította az istállót sem. Három évvel ezelőtt aztán kihordta az ablakunk elé a trágyát és nem lehetett rávenni, hogy elszállítsa onnan. Nyáron szinte elviselhetetlen bűz van és rengeteg apró fekete bogár van mindenfelé. Ellepik az egész udvart, a házat. Ha jól tudom, a helyi közösség nyomására végül eltakarította a trágyát, de ősz óta megint ide hordja – mondja Gál Anna. Az asszony elmondása szerint amíg a szomszéd hasznára voltak, mindenben meg lehetett egyezni vele, most viszont nem hajlandó meghallgatni őket. Anna szeme láttára ütötte agyon a kutyájukat, kivágta a ház mellé ültetett tujafákat és a napokban valaki kivágta a talicskájuk gumiját is, gyanújuk szerint ugyancsak a szomszéd.
– Csak időnként tartózkodik a telkén, de a nővére itt lakik a házában. Csakhogy ő sem tud hatni az öccsére. És nem csak bennünket zavar a bűz és a bogarak, a legközelebbi szomszédok is panaszkodtak. Szerintem szándékosan viselkedik így, nekünk viszont nincs kihez fordulnunk, nem tehetünk feljelentést és nem perelhetjük be, pénzünk pedig nincs, hogy megvegyük tőle azt a kis területet. Hogy rendetlen az udvar, még nem baj, ültetünk fákat, és az eltakarja a kilátást, de a trágyaszagtól sehogy sem tudunk megszabadulni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy évek óta apró kis bosszúságokat okoz a környéken lakóknak mi pedig kénytelenek vagyunk ezt elviselni.
Gálék megpróbáltak az önkormányzattól segítséget kérni, de mivel nem a város tulajdona a kérdéses udvar, nem tehetnek semmit, a felügyelőségnek pedig úgyszintén nincs joga intézkedni, mivel a szomszéd nem veszélyezteti senkinek a testi épségét, egészségét, nem tárol veszélyes anyagokat, nem szennyezi a környezetet, abba pedig nem lehet beleszólni, ki mit tart az udvarán. Bizonyára nem Gálék az egyetlen olyan család, akik nem tudnak megegyezni a szomszédjukkal és sorozatos kellemetlenségekben van részük, melyeket nem tudnak kivédeni. Ilyen helyzetek orvoslására vonatkozó törvény, szabály azonban nem létezik, s legfeljebb csak egymás között lehet elrendezni a konfliktusokat, a másik jóindulatában, belátásában bízva.
