Négy hónapja tart a sztrájk. Néhányan az udvaron álldogálnak, a többiek az előcsarnokban beszélgetnek. Nincsenek sokan. A háromszáz dolgozó közül harminchatan döntöttek az éhségsztrájk mellett. Ők éjjel-nappal a gyárban vannak, ott alszanak, ott tisztálkodnak, várnak és a csalódottság ellenére még mindig reménykednek. Meggyőződésük, hogy nincs más fegyver a kezükben, s ez az egyetlen módja annak, hogy felhívják a figyelmet a Bratstvóra és több száz hasonló helyzetű gyár, több ezer másik dolgozó sorsára.
Tegnap reggel ismét le akarták a cég épületeit kapcsolni a vízvezetékről, de a polgármester kérésére ezt újfent elhalasztották. Marko Skenderović, a sztrájkbizottság elnöke csalódott. A keddi tárgyalás nem hozott sikereket, a tulajdonos a sztrájkolókat hibáztatta, a dolgozók a tulajdonost. Saša Vučinić tegnap késő estig a gyárban tartózkodott és a gyár jövőjéről beszélgettek.
–
Most arra várunk, hogy az önkormányzat közbenjárásával, ha van rá lehetőség, az állam átvegye Delić részét és állami gyárként működjünk tovább. Ha ez kudarcba fullad, kérvényezni fogjuk a csődeljárás megindítását. Péntekig mindenképpen folytatjuk az éhségsztrájkot, azután meglátjuk mi lesz. Lehet, hogy elzárjuk a vasútvonalat vagy a Városháza elé vonulunk, de nem adjuk fel. Állandó orvosi felügyelet alatt vagyunk, kedden az egyik kolléganőnk rosszul is lett, de a mentősök beadtak neki egy injekciót, kapott orvosságot és most is itt van közöttünk – mesélte Skenderović.
Az éhségsztrájkoló munkásokból dőlt az elkeseredettség, amikor helyzetükről kérdeztük őket.
–
Gyalázat, amit itt műveltek. A legrosszabb az egészben a bizonytalanság. A Metaleks tulajdonosa az elmúlt három hónapban többet volt itt, mint a gyár tulajdonosa az elmúlt öt év alatt. Sajnos túl nagy reményeket fűztünk az új tulajdonoshoz. Van egy olyan sejtésünk, hogy Delić a Tatra Vagonkával és a Metaleksszel való üzletet is szándékosan hiúsította meg, abban a reményben, hogy még több hasznot tud kipréselni a gyárból, főleg azután, hogy bejelentették a vasutak felújításának szükségességét, ami a Bratstvónak sok pénzt hozott volna. Csalódottak vagyunk a tárgyalások sikertelensége miatt, de kitartunk, mert ezt meg kell oldani.
–
Szerintem az állam is felelős a kialakult helyzetért. Az embernek ilyenkor már nincs sok reménye és tehetetlen. Így az éhségsztrájk, és az ehhez hasonló radikálisabb megmozdulások már a végső megoldások közé tartoznak. Elveszített munkaévek, pénztelen hónapok vannak mögöttünk. Valamilyen módon ki kell harcolnunk, hogy az állam valamit tegyen ez ellen, és amíg lelkileg bírjuk, addig kitartunk. Egy házaspár is dolgozik itt, nekik nincs más bevételi forrásuk. A fiatalok egy része elment, ők könnyebben boldogulnak máshol, de egy családnak nagy teher ez a mostani helyzet, és nincs kihez fordulni. Vannak, akiknek több tízezer dináros adósságaik vannak a számlák miatt, de még mindig tudunk reménykedni, hogy van kiút és jobb lesz.
–
Harminc éve dolgozom a gyárban és már másodszor sztrájkolunk, az okok pedig most is ugyanazok. Nagyon csalódottak vagyunk, mert arra számítottunk, a Metaleks irányításával majd jobb lesz, de sikertelen volt minden tárgyalás, és a pénztelenség miatti elkeseredettségünket ez is tetézte. Nem tudjuk, hogyan tovább. Akkor sem lesz könnyebb, ha végre rendszeresen lesz bevételünk, mert nagyok a tartozásaink, és nem tudunk majd hogyan törleszteni. Reménykedünk, hogy az éhségsztrájkkal sikerül valamit elérni, hiszen máris felhívtuk magunkra az ország figyelmét. Ez ma még csak a mi ügyünk, de holnap egy másik vállalat kerülhet ilyen helyzetbe.
–
Sokkolva érzem magam, különösen a sikertelen tárgyalás miatt, és félek a jövőtől. Nagyon nehéz időszak áll előttünk, bármikor az utcára kerülhetünk. Anyagilag és lelkileg is nagy a megterhelés, s ez nemcsak minket, munkásokat érint, hanem a családunkat is. Érezhető a feszültség, tanúi vagyunk a tehetetlenség szülte dühnek, ilyenkor próbáljuk csitítani egymást. Két napja nem eszünk, most még fizikailag bírjuk. Ha a szervezetem lázad is, lelkileg kitartok, mert még mindig él bennem egy kis remény, hogy itt folytathatom a pályafutásom, ahol sok évvel ezelőtt elkezdtem.
@keret = A keddi belgrádi megbeszélésről kapott hírek szerint kudarcba fulladtak a tárgyalások, mert az Agrobank elutasította a Metaleks tulajdonosának hitelkérelmét, aki visszalépett a Bratstvo megvásárlásától. Kasza József, az Agrobank szabadkai fiókintézetének igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy ez az információ nem teljesen fedi az igazságot.
– Igaz, hogy nem hagytuk jóvá Živojin Radivojevićnek az ötmillió eurós hitelkérelmét, ugyanis nincs szüksége akkora összegre, azonban felkínáltuk neki a lehetséges legjobb megoldást és rajta áll, elfogadja-e az ajánlatot. Gondolkodási időt kért, és abban állapodtunk meg, hogy a jövő hét folyamán jelentkezik. Tehát a bank továbbra is kész mindent megtenni a Bratstvóért, és még mindig nincs lezárva ez az ügy – tudtuk meg Kasza Józseftől.
