2024. július 18., csütörtök
Vajdaság/Szabadka

Lehetne tisztább is

A Közkórház nappali onkológia-részlegén nincs szappan, törölköző, toalettpapír – Dr. Csernetics Ilona: Az adott körülmények között a legjobbat igyekszünk nyújtani

A Mártony család nemrégiben azzal a panasszal kereste meg lapunkat, hogy a szabadkai Városi Közkórházban tarthatatlan higiéniai körülményekkel találkoztak. Erzsébet Bácskossuthfalváról minden negyedik héten felutazik férjével Szabadkára, hogy felvegye az előírt terápiát a nappali kórház onkológia-részlegén, de újra és újra azzal szembesül azzal, hogy a tisztaság nem üti meg a kellő mércét.

Már az első alkalommal feltűnt neki, hogy piszkosak az ablakok, a toalett elhanyagolt, nem cserélik az ágyneműket és szerinte a nővérek nem tartanak be bizonyos higiénés szabályokat. A laboratórium és a nappali kórház toalettjében, amellett, hogy nincs világítás, és tapasztalata szerint nem takarítják rendszeresen, nem áll rendelkezésre vécépapír, szappan, kéztörlő.

– Bármelyik benzinkúton vagy bevásárlóközpont toalettjében nagyobb tisztasággal és felszereltséggel találkoztunk, mint a kórházban. Az előző nap tapasztalt körülmények másnapra sem változtak, látszik, hogy nem takarítanak. A nappali kórházba olyan emberek járnak, akiknek legyengült az immunrendszerük, ennek ellenére betegeken keresztül lehet csak eljutni odáig. Az ágyneműt nem cserélik minden beteg után, pedig naponta akár húszan is megfordulnak ott – osztja meg velünk Erzsébet a tapasztalatait.

Mártony Zoltán arról panaszkodik, hogy a terápiák után, melyre feleségét minden alkalommal elkíséri, apró csípések borítják a lábát. Nem tudták mire vélni, ezért minden ruha- és ágyneműt, pokrócokat átmostak, kitakarították az egész lakást. A csípéseket nem követte újabb egészen a következő kórházi látogatásig. Zoltán szerint valószínűleg ezek bolhacsípések voltak, a kórházi személyzet viszont azzal védekezett, hogy azt Zoltán máshol szedhette össze. Biztosak abban, hogy otthon nincs bolhájuk, hiszen két kicsi fiukon, akik nem jártak a kórházban, nincsenek csípésnyomok.

– Panaszainkra úgy reagáltak, hogy sajnos nincsen elég nővér, takarítónő. Ráadásul a nővérek nem tudnak magyarul, aki pedig nem beszél szerbül, az nem boldogul, hiszen senkit nem engednek be, hogy fordítson, mert beviszi a betegségeket. Megjegyzem, a nővérek és a terápiára érkezők is a többi beteg között haladnak el – mondja Zoltán.

Mártonyék szerint azért nem került még szóba a probléma, mert senki sem mer panaszkodni, nehogy rosszabb ellátásban részesüljön.

A család által felvetett panaszok kapcsán felkerestük dr. Csernetics Ilonát, a szabadkai Városi Közkórház onkológiai osztályának főorvosát, aki kiemelte, az adott körülmények között a maximumot nyújtják a betegellátás terén, viszont eltúlzottnak tekinti a kapott kritikát.

– Mi itt nem csak a testet kezeljük, a lelki bánat sokszor nagyobb, mint a fizikai fájdalom. Megtörténik, hogy egy vagy két beteg teljesen lefoglalja a személyzetet, és naponta többször is cserélnünk kell az ágyneműt. Tény, hogy az orvosok és a nővérek túlterheltek, tény, hogy égető szükségünk lenne új matracokra és ágyneműkre, de mindent megteszünk, hogy megkönnyítsük a betegek ittlétét, úgy az osztályon, ahol naponta húsz beteget látunk el, úgy a nappali kórházban, ahová átlagban tizenöt beteg érkezik – tudjuk meg a doktornőtől.

Az onkológiai osztályt megpróbálták úgy felszerelni, hogy az ott tartózkodó betegek minél otthonosabban érezzék magukat, ezt a célt szolgálja egy kis társalgó is, ahol asztalok, székek, kávéfőző, televízió és frizsider is van. A mosdótál mellett törölköző lóg. Mindenki, aki kénytelen befeküdni az osztályra, hoznia kell magával hálóruhát, köntöst, papucsot, szappant, törölközőt, fogkefét, illetve mindazt, ami a kényelmét szolgálja, így akár saját ágyneműt is. Az elkülönített mosdóban szappan is van. A nappali kórházban már más a helyzet.
– Amint kitennénk a szappant, törölközőt, lába kelne, másrészt pedig gondoljunk bele, miféle fertőzések forrása lehet egy törölköző, melybe mindenki beletörli a kezét. A páciensek tudják, mire van szükségük a terápia felvétele közben vagy utána, ezért hozzanak magukkal vécépapírt, papírzsebkendőt, szappant, kéztörlőt. Sajnos, mi ezt nem tudjuk biztosítani. A takarítónők állandó jelleggel dolgoznak, de ahol ennyi ember megfordul, természetes, hogy nem tökéletes a vécék állapota. Rengeteg ember megfordul itt, és szinte mindenkinek jó véleménye van a személyzet munkájáról, bár azzal is tisztában vagyunk, hogy a körülmények lehetnének jobbak is. Azt javaslom, ha a családnak panasza van, forduljon az ombudsmanhoz, amit majd ott mérlegelnek és eldöntik, megalapozott-e a panasz. Sajnos, mi, egészségügyi dolgozók még mindig semmilyen védelmet nem élvezünk, ki vagyunk szolgáltatva a betegek, hozzátartozók fenyegetéseinek, támadásának, és még mindig nem tekintenek minket hivatalos személynek – mondta a főorvosnő.

A doktornő hozzátette, hogy minden váltásban van legalább egy olyan nővér, aki tud, vagy ért magyarul, ezért nincs szükség a hozzátartozók tolmácsolására, ugyanakkor a terápiás osztályra nem is léphetnek civilek. Reményeik szerint hamarosan elkészül az új épület, ahová átköltözik az onkológia. Ott jobb feltételek mellett tudják majd ellátni a betegeket, és a terápiára érkezőket is más körülmények várják majd. Emellett tervben van egy regionális onkológiai központ létrehozása is, mely egy jó felszereltségű intézet lesz, és a korszerűsítés mellett a személyzet is bővülni fog.