A Mártony család nemrégiben azzal a panasszal kereste meg lapunkat, hogy a szabadkai Városi Közkórházban tarthatatlan higiéniai körülményekkel találkoztak. Erzsébet Bácskossuthfalváról minden negyedik héten felutazik férjével Szabadkára, hogy felvegye az előírt terápiát a nappali kórház onkológia-részlegén, de újra és újra azzal szembesül azzal, hogy a tisztaság nem üti meg a kellő mércét.
Már az első alkalommal feltűnt neki, hogy piszkosak az ablakok, a toalett elhanyagolt, nem cserélik az ágyneműket és szerinte a nővérek nem tartanak be bizonyos higiénés szabályokat. A laboratórium és a nappali kórház toalettjében, amellett, hogy nincs világítás, és tapasztalata szerint nem takarítják rendszeresen, nem áll rendelkezésre vécépapír, szappan, kéztörlő.
– Bármelyik benzinkúton vagy bevásárlóközpont toalettjében nagyobb tisztasággal és felszereltséggel találkoztunk, mint a kórházban. Az előző nap tapasztalt körülmények másnapra sem változtak, látszik, hogy nem takarítanak. A nappali kórházba olyan emberek járnak, akiknek legyengült az immunrendszerük, ennek ellenére betegeken keresztül lehet csak eljutni odáig. Az ágyneműt nem cserélik minden beteg után, pedig naponta akár húszan is megfordulnak ott – osztja meg velünk Erzsébet a tapasztalatait.
– Panaszainkra úgy reagáltak, hogy sajnos nincsen elég nővér, takarítónő. Ráadásul a nővérek nem tudnak magyarul, aki pedig nem beszél szerbül, az nem boldogul, hiszen senkit nem engednek be, hogy fordítson, mert beviszi a betegségeket. Megjegyzem, a nővérek és a terápiára érkezők is a többi beteg között haladnak el – mondja Zoltán.
Mártonyék szerint azért nem került még szóba a probléma, mert senki sem mer panaszkodni, nehogy rosszabb ellátásban részesüljön.
A család által felvetett panaszok kapcsán felkerestük dr. Csernetics Ilonát, a szabadkai Városi Közkórház onkológiai osztályának főorvosát, aki kiemelte, az adott körülmények között a maximumot nyújtják a betegellátás terén, viszont eltúlzottnak tekinti a kapott kritikát.
– Mi itt nem csak a testet kezeljük, a lelki bánat sokszor nagyobb, mint a fizikai fájdalom. Megtörténik, hogy egy vagy két beteg teljesen lefoglalja a személyzetet, és naponta többször is cserélnünk kell az ágyneműt. Tény, hogy az orvosok és a nővérek túlterheltek, tény, hogy égető szükségünk lenne új matracokra és ágyneműkre, de mindent megteszünk, hogy megkönnyítsük a betegek ittlétét, úgy az osztályon, ahol naponta húsz beteget látunk el, úgy a nappali kórházban, ahová átlagban tizenöt beteg érkezik – tudjuk meg a doktornőtől.
A doktornő hozzátette, hogy minden váltásban van legalább egy olyan nővér, aki tud, vagy ért magyarul, ezért nincs szükség a hozzátartozók tolmácsolására, ugyanakkor a terápiás osztályra nem is léphetnek civilek. Reményeik szerint hamarosan elkészül az új épület, ahová átköltözik az onkológia. Ott jobb feltételek mellett tudják majd ellátni a betegeket, és a terápiára érkezőket is más körülmények várják majd. Emellett tervben van egy regionális onkológiai központ létrehozása is, mely egy jó felszereltségű intézet lesz, és a korszerűsítés mellett a személyzet is bővülni fog.
