Két héttel ezelőtt jártunk az öt lánygyermekét egyedül nevelő, súlyosan beteg Szenti Krisztinánál és családjánál, aki akkor bár szégyenkezve mesélt a család nehéz helyzetéről, a kilátástalanságból való egyetlen kiutat a nyilvánosságban és az emberek segítőkészségében látta.
A következő napokban szerkesztőségünkben felizzottak a vonalak és Vajdaság legkülönbözőbb pontjairól jelentkeztek az emberek, hogy segítsenek a családnak. Magánszemélyek fogtak össze, egyesületek szerveztek gyűjtést és az elmúlt két hétben szinte mindennap érkezett csomag a Szenti családhoz, akikhez újból ellátogattunk mi is egy újabb jótevő által itt hagyott csomagot kézbesítve.
– Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki gondolt ránk. Amikor itt jártak az emberek, a nagy kavarodásban nem is tudtam megköszönni nekik a segítségüket. Jöttek Szabadkáról, Csantavérről, Zentáról, segített a Smile Nagycsaládosok Egyesülete és a Segítsük Egymást Vajdaság Csoport is. Tiszta szívvel jöttek, és van akit sírva fogadtunk, annyira megörültünk nekik. Rengeteg dolgot kaptunk, a gyerekeknek érkeztek ruhák, a kicsinek pelenka, játékok, kaptunk lisztet, cukrot, olajat, rizst, pudingot, száraztésztát és egyéb élelmiszert, kiságyat, ágyneműt, két lábast, tányérokat, poharakat, melegítőt, két kis villanyrezsót, mosógépet, tisztálkodási szereket, mosóport, most pedig érkezett egy tévé is és először kaptunk pénzt is. Én is kaptam gyógyszereket, sőt lázcsillapító is érkezett a kislányoknak. Léteznek még jó emberek a világon, pedig nagyon féltem, hogy majd lenéznek, elítélnek, hogy ilyen sok gyereket vállaltam. De én jobb jövőt akartam nekik nyújtani – mondja Krisztina.
Bár Szentiék nem kértek semmit, hiszen, mint mondták, már így is nagyon sokan segítettek rajtuk, amiért nem lehetnek elég hálásak, kérdésünkre elmondták, még mindig szükségük lenne evőeszközre, paplanra, pokrócra, párnákra, a gyerekeknek lábbelikre, és szekrényre, ahol tartani tudnák a kapott ruhákat, még mielőtt tönkremennének. Krisztina azt is elmondta, néhány napja szóltak neki, hogy a házat, ahol jelenleg laknak, a tulajdonos eladta és a családnak júniusig ki kell költöznie onnan, de hogy hová mennek, még ők sem tudják. Úgyhogy az egyik legnagyobb problémájuk, vagyis a lakáskérdés, még mindig nincs megoldva. Albérletet találnának ugyan, de nem tudnák azt fizetni, hiszen ha a havonta beérkező szociális segélyből és a gyerekpótlékból, ami összesen 23 ezer dinár, a lakbért és a számlákat kiegyenlítik, nem marad még élelemre sem. Ebben az esetben pedig a következő hónapok ugyanolyan nélkülözésben telnek majd, mint eddig, ezért a legnagyobb segítség továbbra is egy olyan kis házikó lenne, ahol mentesülnének a lakbér fizetése alól, a többit megoldanák önerőből.
